thumb kulissza1Augusztus 20-án Lorántffy Zsuzsanna Emlékplakett kitüntetéssel ismerte el Tiszaújváros önkormányzata a Kulissza Játékszín társulatát. A csoport 10 évvel ezelőtt alakult meg, színházat kedvelő, többségében helyi emberekből. Szívvel, lélekkel, odaadással dolgoznak, sokféle műfajban kipróbálták már magukat. A színtársulat fennállásának tizedik évfordulóján egy régi darabja, a Csörgess meg! című stílusparódia jeleneteit mutatta be. A jubileumi ünnepségen az egyik alapító tagot, Hegedüs Lászlót a társulat örökös tagjává avatták.

thumb kulissza2- Miután 1967-ben átadták ezt a házat, Mihalovits Ervin igazgató működése alatt nagyszerű színházi előadások zajlottak itt. Aztán 1980-ban megfogalmazódott az az igény, hogy ne csak profi társulatokat lássanak a színpadon, hanem mutassák meg magukat a helyi amatőrök is. Ezt követően Varga Ákos vezetésével létrejött a Szivárvány Színjátszó Kör, majd később átvette helyét a Club ’96 Olasz Gyula vezetésével. Tíz évvel ezelőtt Tiszaszederkényben Mátyás Edina ötlete volt: mi lenne, ha újra felelevenítenénk az amatőr színjátszást a városban, és akkor elindult egy folyamat, ami még mind a mai napig tart.
- 2015-ben az „Óz, a nagy varázsló” bemutató előadása után fogalmazódott meg bennem - ha jól emlékszem, a társulatnak akkor el is mondtam - hogy igen, most jött el az a pillanat, amikor Tiszaszederkényben, Tiszaújvárosban a színjátszás újra életre kelt - elevenítette fel a történteket beszédében Mátyás Zoltán, a Derkovits Művelődési Központ igazgatója.
- Amikor az ember születésnapra készül, picit ünneplőbe öltözteti a lelkét is, és kicsit elgondolkodik az ünnepelten. Én is ezt tettem. Azon gondolkodtam, mit is adott a Kulissza az elmúlt tíz évben. Biztosan önök is tapasztalják a hétköznapok nehézségeit és problémáit, amelyeket elég nehéz megtörni, és nehéz olyan fogódzókat találni, ami átvisz egy másik világba. Ezeket a fogódzókat a kultúrában keresem - bizonyára sokan vagyunk így ezzel. A Kulissza nagyon sokat segített nekünk ebben - köszöntötte a társulatot városunk képviselő-testülete nevében Tokaji Edit önkormányzati képviselő.
A köszöntőbeszédek után a Kulissza Játékszín társulatvezetője, Mátyás Edina fejezte ki háláját a nézőknek, támogatóknak és örökös társulati tagsággal tüntette ki a csoport oszlopos tagját, Hegedüs Lászlót. Mátyás Edina az előadást követően válaszolt lapunk kérdéseire.
- Honnan tudta, hogyan kell színházat csinálni?
- Nem tudtam, és ma sem állítom azt, hogy tudom. Mégis, már a legelején, 2013-ban, az Operett Gála rendezésekor úgy indultam el ezen az úton, hogy színházat csinálunk, és itt félmegoldás nincs. Nem mondjuk azt, hogy mintha… Nem. Komolyan kell. Hegedüs Lászlót bosszantja, amikor azt mondja valaki egy előadás után, hogy amatőrökhöz képest jók voltunk. A szó legszorosabb értelmében persze igaz, amatőrök vagyunk, de a karakterek megformálása során önmagunkat is beletesszük a szerepekbe, és az nem amatőr. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy többnek hinnénk magunkat annál, mint akik vagyunk: szereplők.
- Hogyan birkózik meg a szereplők toborzásával?
- Sokat szoktak nevetni a Kulisszások azon, hogy bárhol képes vagyok megtalálni egy-egy karaktert. Csoma Bertalant például egy bálon szólítottam meg. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy az esetek nyolcvan százalékában elutasítást kapok, de az a húsz százalék most itt van velünk. Nagyon sokan azt mondják, távol áll tőlük a színpad világa. Úgy gondolom, amíg nem próbálja meg valaki, addig ő sem tudja, valójában mire képes. Valamilyen formában bárki tud érvényesülni a színpadon. Például, ha csak a pincért játssza el valaki, akinek nem kell megszólalnia. Nem is szabad nekirontani a falnak, hagyni kell időt arra, hogy mindenki beleszokjon a színpad légkörébe.
- Mi a társulat művészi hitvallása?
- A legfontosabb alapelveink egyike, hogy mindent próbáljunk ki, ne ragadjunk le egy bizonyos műfajnál csak azért, mert az korábban nagy sikert hozott. Mi magunk is nagyon kíváncsiak vagyunk, hol húzódnak a határaink, miközben folyamatosan törekszünk a fejlődésre. Kell, hogy a magunkénak érezzünk egy darabot, mielőtt elkezdünk dolgozni vele, máskülönben nem lenne élvezhető a végeredmény, sem nekünk, sem a közönségünk számára. Szintén lényeges, hogy a nézők szemével is lássunk, ugyanakkor nem célunk teljes mértékben megfelelni a publikum elvárásainak. Gondolkodtatni és szórakoztatni - mi ebben hiszünk.
Ördögh István

thumb konyvbemutatoKorpás Valéria mesekönyveinek bemutatójával folytatódott a Hamvas Béla Városi Könyvtár kulturális-közéleti sorozata, a PubliCafe. A nyugdíjas óvodapedagógust előadásának témájához kapcsolódva, a mese jelentőségéről is kérdeztem.

- Hogyan született meg önben a mesekönyvek ötlete?
- Tulajdonképpen a két kislány unokámnak, Nikolettnek és Noéminek írtam a meséket három évvel ezelőtt, amelyeket a velük együtt töltött idő inspirált. Egyébként korábban nem gondoltam arra, hogy könyveket fogok írni, mert a középiskolában sem tartoztam a legjobb fogalmazók közé. A szüleimtől nagyon sok történetet hallottam gyerekkoromban, amelyeket aztán később emlékezetből vetettem papírra. Innen indultam, mielőtt megszülettek a saját mesekönyveim, a Felhőcske és barátai és a Csorbafog, a világjáró kisegér. Nem sokkal azt követően, hogy befejeztem a „Felhőcskét”, jött a Gyermeknap, és azon törtem a fejem, hogy valamilyen úton-módon oda kellene adni az unokáimnak ajándékba. Viszont fogalmam sem volt, hogyan. Aztán legépeltem, segítettek nekem kinyomtatni, gyűrűs mappába fűztem a lapokat, csináltam hozzá borítót, és így adtam oda a gyerekeknek. Később úgy éreztem, másoknak is meg kellene mutatni, hátha tanulnak belőle, de az sem baj, ha csak jól szórakoznak általa a gyerekek. Közben a családom is megtudta, miben mesterkedem, ők segítettek a kiadásában. A lányom szerkesztette nyomdára az anyagot és ő rajzolt képeket is a történetekhez. Nagyon boldog vagyok és végtelenül hálás a Teremtőnek, hogy bár későn, de végül kiadhattam a saját munkáimat.
- Ön szerint modern világunkban, mennyiben őrizte meg a korábban hangsúlyos szerepét a mese?
- A mese szerepe minden korban hangsúlyos, és nagyon nem mindegy, milyen mesét néznek a gyerekek - ahogy az sem, hogy mi, felnőttek milyen történeteket olvasunk nekik. Szomorúan látom a környezetemben, hogy eltűnt a meseolvasás az apróságok életéből, mert az a gyermek fantáziavilágának és szókincsének bővítése szempontjából különösen fontos. Többnyire csak a tévében és az interneten néznek rajz- és animációs filmeket, amelyek egy-két kivételtől eltekintve inkább rossz irányba viszik a kicsiket. Rengeteg bennük a brutalitás és az agresszió. Nagyon fontos lenne, hogy a szülő maga meséljen tanulságos történeteket a gyermekének akár könyvből, akár saját kútfőből. Vagy legalább ott legyen, amikor a kicsi tévét néz, hogy megbeszélhessék együtt, mit lát. Hiszen az egyes karakterek viselkedési mintául is szolgálhatnak számára. A mese azért is fontos, mert általa felszínre törhetnek a gyermekből olyan élmények és tapasztalások, amelyekről egyébként magától nem beszélne.
Ördögh István

Szeptember 29., csütörtök
10:00 A képviselő-testületi ülés közvetítése
Utána, a szerdai adás ismétlése
HétHatár: Celsiusok az állami intézményekben - Spórolj napelemmel - Szénmonoxid-mérő - Kultúrházak éjjel-nappal - Időse hete start - Sport
Hétről-Hétre: Kulissza jubileum - Utcafórum(ok) - Elkezdődött a kosárszezon - Indul a népszámlálás
Utána, a képviselő-testületi ülés ismétlése
18:00 A TFCT - Tiszafüred bajnoki labdarúgó-mérkőzés közvetítése felvételről

Szeptember 30., péntek
18:00 B4 híradó

Október 3., hétfő
18:00 Sporthétfő: a Phoenix KK - NYÍKSE bajnoki kosárlabda-mérkőzés közvetítése felvételről

Október 5., szerda
18:00 HétHatár: Ülésezett az önkormányzat - Idősek hete - Szüreti mulatság - Pályaorientációs nap a középiskolában - Sport
18:15 Hétről-Hétre: Utcafórum(ok) - A biológia bűvöletében - Zene világnapja - Könyvtári napok


Content of popup