A művész csatornaként működik

A zene világnapja alkalmából „Mi van a zsebemben?" című önálló koncertestjét hozta el zenekara kíséretében a Derkovits Művelődési Központ színháztermébe Gubik Petra. A Junior Prima díjas színész, énekes többek között honi költőóriások művei, valamint saját versei, dalai, történetei által szerzett szórakoztató és elgondolkodtató perceket a nézők számára. Hazánk egyik legfoglalkoztatottabb művészével a produkció után beszélgettünk, többek között az alkotás lényegéről és egyik legmeghatározóbb példaképéről.

- Hogy érezted magad nálunk?

- Nagyon jól, csodás volt a közönség. Szeretettel és figyelemmel fogadtak, számunkra pedig ennél nagyobb boldogság nem is kell ehhez a koncertesthez. A szívem csücske a „Mi van a zsebemben?", igazán örültem, hogy itt, Tiszaújvárosban is bemutatkozhatott. 

- Minek hatására született, és hogyan indult útjára ez a koncertest? 

- A zene - a színházzal karöltve - mindig jelen volt az életemben, viszont szerettem volna létrehozni egy olyan produkciót, amely picit szabadabb és rendezetlenebb egy színházi előadáshoz képest. Egy olyan produkciót, amely által az emberek egy kicsit elgondolkodhatnak a saját életükön vagy a saját sorsukon, és egy érzelmi dömpinget kaphatnak. A koncertest megvalósításához pedig nagyszerű partnerre leltem Tempfli Erik személyében. Emlékszem, egyszer csak összenéztünk, és azt mondtuk: csináljunk egy olyan produkciót, amelyben elengedünk mindenféle megfelelési kényszert, mert szerintem úgy lehet megtalálni a saját művészi hangunkat, ha elfelejtjük azt, hogy meg akarunk felelni bármilyen elvárásnak. A bemutatkozó esten még csak azt adtuk oda a közönségnek, ami épp jött belőlünk, de természetesen azóta már igyekszünk valamilyen koncepció alapján dolgozni. És mivel színházi ember vagyok, képtelen voltam nem összefűzni a muzsikát irodalmi alkotásokkal. Ha az aktuális rendezvényhelyszín technikai értelemben lehetővé teszi - Szlávik Ágnes grafikusművész kollégánk segítségével, homokanimáció formájában - a képzőművészetet is bevonjuk a produkcióba. Szóval született egy olyan est, amely által - kilépve a színházi szerepek mögül - Gubik Petrát ismerhetik meg a nézők. A „Mi van a zsebemben?" 2023. augusztus 8-án indult útjára Szentendrén.

Akkor még csak duóban Erikkel, aki egy akusztikus zongorán kísért. A kettősünk azóta kiegészült Fonay Tibor bőgőművésszel, Frankie Látó hegedűművésszel, és Tar Gergely ütőhangszeres session zenésszel.

- Miként lehet egyszerre szeretni a kötöttséget és a szabadságot?

- Szerintem a művész csatornaként működik. A művésznek mindig küldetése van, ezért mindazt, amit csinál - legyen az bármelyik formája az alkotásnak - tudnia kell eljuttatni a közönséghez. Hiszen közönség nélkül nem beszélhetünk művészetről, közönség nélkül nincs értelme csinálni ezt az egészet. Nekem a nézők érdeklődéséért, figyelméért és szeretetéért éri meg minden nap felkelni, és menni, tenni, álmatlan éjszakákon át gondolkodni egy-egy új dalszövegen, vagy épp azon, miként formáljam még változatosabbá a koncertestet. Ennek érdekében új inspiratív részek felfedezésére is törekszem minden alkalommal, nehogy egyhangúvá váljon a sorozat. A „Mi van a zsebemben?" nem alakulhat haknivá. Folyamatosan tudnia kell megújulni, hogy ha valaki többször is eljön megnézni, mindig megtalálja benne azt a kis boldogságszigetet, amit aztán hazavihet magával.

- Mit kaptál idáig ettől a koncertest-sorozattól? 

- Megtanította nekem, hogy merjek nagyot álmodni, és higgyek magamban. A nézők visszajelzései - gratulációk és köszönetnyilvánítások - pedig folyamatosan megerősítenek abban, hogy van létjogosultsága a művészet azon formájának, amit mi képviselünk a színpadon. Ez nem mainstream műfaj, sokkal inkább egy periférikus projekt, éppen ezért gyakran elfáradhatnánk benne. De hál' istennek a nézőktől érkező reakciók alapján egyértelműen úgy érezzük, van értelme kitartóan folytatni. Azt gondolom, alkalomról alkalomra képesek vagyunk olyan légkört teremteni, amely afféle terápiaként hat nem csupán ránk, a közönségre is. A „Mi van a zsebemben?"- koncertestek alatt rendre úgy érzem, mindannyian fogjuk egymás kezét, és a nézőkkel együtt teremtünk valami értékeset az „itt és most" pillanataiban.

- A mai produkciótok utolsó dalát Szakcsi Lakatos Béla emlékére adtátok elő. Hogyan találkoztál a hazai jazzélet ikonikus alakjával, és milyennek ismerted őt?

- 2022. szeptember 6-án, Budapesten, a 24. Zsidó Kulturális Fesztivál keretében, a Hegedűs Gyula utcai zsinagógában adtunk közös koncertet hárman: Béla bácsi, Müller Péter Sziámi és én. A fellépésre készülve egy héten át próbáltunk minden nap Béla bácsi lakásán. Nagyon sok kedves történetem van abból a rövid időszakból, Béla bácsi utolsó heteinek egyikéből. Számomra felbecsülhetetlen ajándék az élettől, hogy megosztotta velem azokat a napokat, hogy kísért engem zongorán, hogy személyesen ismerhettem őt. Örök példaképem marad. Arra vagy kíváncsi, milyen ember volt? Mindig azt szoktam mondani, hogy nagyon szuper az, ha valaki óriási zsenialitással rendelkezik, de amikor egyszer elmegyünk erről a földről, elsődlegesen az számít majd igazán, milyenek voltunk. Béla bácsi pedig egy nagyon jó ember volt. 

Ördögh István