„A színvonalra mindig figyelünk”

Több mint három évtizedes kiemelkedő közművelődési tevékenysége elismeréseként - a Kulturális Központok Országos Szövetségének felterjesztése alapján 

- Hankó Balázs kulturális és innovációs minisztertől Bessenyei György kitüntetést vehetett át Mátyás Zoltánt augusztus 19-én. A közművelődési szakembereknek adományozható legmagasabb állami kitüntetése alkalmából kérdeztük a Tiszaújvárosi Művelődési Központ és Könyvtár igazgatóját. 

- Mit érzett, amikor értesítették, arról, hogy egyike annak az öt közművelődési szakembernek, akik idén Bessenyei György-díjban részesülnek?

- Szerintem minden embert boldogság tölti el, ha pozitívan értékelik a munkáját, ugyanígy jó érzés járt át engem is, amikor augusztus 15-én megkaptam az értesítést és a tájékoztatót a Kulturális és Innovációs Minisztériumból. Akkor még nem tudtam, ki volt a felterjesztő, ahogyan azt sem, miként kerültem képbe egy állami kitüntetéshez. Egy elismerés kapcsán természetesen pozitív és jó az első érzet, amely az én esetemben csak az elmúlt napokban fokozódott.

- Ki volt a felterjesztő?

- A Kulturális Központok Országos Szövetsége. Annak elnöke és az elnökség egyik tagja, a díj odaítélésére javaslatot tevő kuratóriumban is helyet foglal. Nagyon örülök, hogy Szente Béla elnök úr és Csengei Ágota igazgató asszony úgy gondolta: a több mint harminc évnyi szakmai tevékenységem alapján méltó vagyok erre a díjra. Velük is sikerült beszélnem, és természetesen megköszöntem nekik, hogy munkálkodtak ebben az ügyben. 

- Miért gondolhattak önre? 

- Nem túl széles keresztmetszetű a mi szakmánk, a nagyobb kulturális intézmények vezetői szinte mind személyesen ismerik egymást, és tudják, hogy a nagyobb településeken milyen tartalmi közművelődési munkát végeznek a kollégáik. Ezért a felterjesztők is látták, hogy itt, Tiszaújvárosban, milyen szintre került a közművelődési, a könyvtári és a múzeumi tevékenység az elmúlt évtizedekben. Ennek bizonyítékaként felmutathatók a közművelődésben és könyvtári területen elnyert címek. De nem csupán szakmai eredmények kellenek egy díj elnyeréséhez, hanem kapcsolatteremtés, találkozások, emberi szavak is.

Egyébként nem vagyok az a típusú ember, aki elismerésekre vágyik. Nekem tökéletesen elég az, ha a helyi közösség érezteti velem, hogy jó az irány. A negatív vélemény pedig még jobb munkavégzésre ösztönöz, akárcsak a kollégáimat. Különben ez a díj nem csak az enyém, hiszen ahhoz, hogy valaki sikeres legyen, szüksége van támogató erőkre. Többek között egy olyan elhivatott szakmai közösségre, akik értik, művelik és segítik az előrehaladást, valamint egy olyan szilárd családi háttérre, amely nem kevésbé szükséges a nyugodt munkavégzéshez. Nagyon szerencsés ember vagyok, mert nekem ez mind megvan. Ha pedig a nagy, kerek egészet nézem, azt mondhatom: Tiszaújváros közössége mindig kultúrakedvelő, kultúraszerető volt. Úgy is fogalmazhatok, hogy itt könnyű dolgoznom, mert az emberek nagyon befogadóak, az önkormányzat pedig - elismerve a munkánk fontosságát - évtizedek óta biztosítja a tevékenységünkhöz szükséges erőforrásokat.

- A hivatalos megfogalmazás szerint a korszerű művelődés és a művészi ízlés fejlesztése érdekében végzett kiemelkedő tevékenység elismerését jelenti a Bessenyei György-díj. Miben áll mindez az ön számára? 

- Egyrészt alkalmazkodni a gyorsuló világ állandóan változó művelődési és közművelődési trendjeihez. Szerintem ebben nagyon jók vagyunk, mert rögtön látjuk, melyek azok az utak, amelyeket esetleg el kell hagynunk, és melyek azok az új csatornák, amelyekre át kell térnünk. Egy példát mondok: látható, hogy milyen sikeresen zajlanak a családiasabb teraszrendezvényeink. A művészi ízlés formálása, fejlesztése nem egyszerű terep. Annak idején esztétikából tanultuk, hogy mi a szép, mi az, ami tetszik. Ugyanakkor sokan és sokfélék vagyunk itt, a városban, ezért a „szép" fogalma is sokoldalú. Nagyon nehéz eltalálni, mi tetszhet a közönségnek, viszont a rendezvénytervek összeállításakor soha nem megyünk egy bizonyos művészeti szint alá. Bármit választunk a kollégáimmal, a színvonalra mindig figyelünk. Azaz, egy műsor legyen élő, könnyen befogadható vagy elgondolkodtató. Az ízlésformálás megtartása mellett természetesen engednünk is kell a magunk irányvonalából. Ha a színházat veszem alapul, azt kell mondanom, hogy a közönség nagy többsége ma Magyarországon és itt, Tiszaújvárosban is a könnyed, könnyen emészthető és szórakoztató színházi előadásokra vágyik. Hiszen a mindennapokban nagyon sok tekintetben küzdünk: az idő hiányával, a munkahelyen és az anyagi biztonságért is. Éppen ezért, ha valaki elmegy a színházba, nem szomorkodni és sírni szeretne, hanem felüdülni. Ezt el kell fogadni. 

Én nem minden esetben szeretem ezeket a könnyed, kacagtató - ahogyan mondani szoktam ajtócsapkodós vagy cintányéroscudarvilág- típusú - előadásokat, de azokat is hoznunk kell, mert igényli a közönség. Mi pedig a nézők, látogatók elvárásainak a lehető legtökéletesebb kiszolgálására is hivatottak vagyunk. 

Ördögh István