Apró cseppek az igazak óceánjába

Szirtes Edina Mókus és barátai - Boros Attila, Fábry Adonisz, Lisztes Jenő - akusztikus világzenei estje zárta a Terasz party idei rendezvénysorozatát a Március 15. parkban. Az Erkel Ferenc-díjjal is kitüntetett zeneszerző, hegedűművész, énekes és zenésztársai a tradicionális magyar, balkáni és cigányzene által inspirált melódiákkal, valamint a dalokhoz társított, hazai költőnagyságok verseivel kötötték le az érdeklődők figyelmét. A nagyhatású produkciót követően Szirtes Edina Mókus zeneszerzői tevékenységéről és a versek jelentőségéről is nyilatkozott lapunknak.

- Hogyan jellemezné a formációjukat?

- Ahogyan az ember élete, sorsa is folyamatosan változik, úgy a csapat is sokszor átalakul. Nyilván évek óta van egy alapfelállás, de leginkább a zene határozza meg, épp kivel működöm együtt. Itt nem csak a különböző műfajokra gondolok. Boldog vagyok, hogy kiváló jazz muzsikusok ma este is megtiszteltek, és eljöttek velem zenélni. A társaim játéka, szíve és improvizációja által válik igazán élővé a muzsika. Olyan ez, mintha a zene egy hatalmas csodalény lenne, és bekebelezne minket, a játékunkat, a szívünket. Számomra minden lélegzet zene. Mindig akadtak és akadnak csodálatos társaim ezen az úton, akik velem tartanak, és ezért hálával tartozom. 

- Zeneszerzőként hogyan dolgozik?

- Alkalmazott zenénél közös az alkotás, amely nagyon konkrét elvárásokat is magában hordoz a koreográfia vagy filmzene tekintetében. Persze a muzsikusnak van egy saját világa, amitől nem tud, és vélhetőleg nem is kell szabadulnia, mert az az ő rendszere, amiben érez, amiben dobog a szíve. Viszont, amikor magamnak írok, mindig a gondolat, a vers adja meg a motivációt. Persze zenészként bármit jó játszani. Muzsikus lévén minden megigéz, különösen bármilyen folk- vagy etnodallam. Ugyanakkor én megszállott versrajongó vagyok. Olyan csodálatos gondolatok vannak egy Szép Ernő, egy Pilinszky János, egy József Attila vagy egy Radnóti Miklós költeményben, hogy egyszer csak elkezdenek lüktetni bennem, majd kikiabálnak belőlem, és azon a ponton válnak zenévé.

- Azt mondják, ahány szakember, annyiféle meghatározása létezik a világzenének. Hogyan szól, és milyen világzene az öné? 

- Autentikus népzenéből eredő, inspiráló zenei világ. Klasszikus zenét játszom, mindenféle olyan behatással, ami elbűvöl. Az én zenémben a magyar, a balkáni és a cigányzene erőteljes, mert ezeket nagyon szeretem. Éppúgy, mint az örményt, az indiait, vagy az északi zenéket, mert csodálatosak, végtelenek. A tartalmi mélységeikkel mind-mind folyamatosan inspirálnak. -

Nemzetközi viszonylatban hol, hogyan látja hazánkat a világzene művelésében? 

- Nagyon előkelő helyen, hiszen elképesztően tehetséges emberek világszínvonalon képviselik ezt a műfajt. Többek között Lukács Miklós, Dresch Mihály, Borbély Mihály, Nikola Parov, vagy akár Lisztes Jenő. Ők és még sokan mások igazán kimagasló, nagyon erős és egyedülálló zenei világot teremtettek. Ennek a népzenének, ennek a népi kultúrának a továbbgondolása, őrzése, további éltetése csak itt, a Kárpát-medencében lehetséges. Gondoljunk csak Bartókra! Sehol, senki nem tud a nyomdokaiba lépni, mert ebből a földből ered a szíve, a rendszere, a mindene. 

- Világunk gyorsulását látva, ön szerint meddig éltethetőek tovább a közös értékeink? 

- Nem szabad a jövőre gondolni, mert az még nincs. Most, a jelenben kell cselekednünk! Ha feladjuk, és megijedünk attól, merre halad a világ, akkor sikítva elbújhatunk egy fa mögé, és reszkethetünk. De ha azt tartjuk szem előtt, hogy minden igaz és tiszta dologgal - ideértve az összes művészeti ágat és a valódi emberi értékeket - tehetünk sok-sok apró cseppet az igazak óceánjába, akkor az soha nem szárad majd ki. 

Ördögh István