A nő mindig lehet vonzó, boldog és vidám

Kilenc hónap eltelte után ismét nézők sokaságát vonzotta a Derkovits Művelődési Központba a Liliom Produkció. A női lélek rejtelmeinek bemutatására specializálódott magánszínház ezúttal a „Hőhullám" című előadásával, a változókor témájának kibontásával szórakoztatta és gondolkodtatta el a publikumot. A 2023- ban Tallós Rita rendezésében és Vári Bertalan koreográfiájával színre vitt zenés vígjátékról is kérdeztük a darabbeli öt karakter egyikének megformálóját, Brunner Mártát. 

- Miként jellemezné a „Hőhullámot"?

- Az előadás - mint a címéből eredendően sejthető - nem fiatal hölgyek, hanem az ötven fölötti nők problémáiról szól, amelyeket négy különböző személyiségű és sorsú karakter - mint barátnők - tár a nézők elé. Azt hiszem, a négy egyéniségben minden néző magára ismer. Hasonlóan a Liliom Produkció többi előadásához természetesen a „Hőhullám" szintén rendkívül szórakoztató, ugyanakkor olyan igazságok is elhangzanak a darabban, melyek által szerintem egyrészt válaszokat is kaphat a néző. Sőt, talán meg is nyugszik, hogy „van élet a halál után" is (nevet). Hiszen egy bizonyos életkor fölött ugyancsak lehet nőnek lenni, lehet boldognak lenni, lehet vidámnak lenni. Azt hiszem, ez a produkció mindenképp egy felhőtlen kikapcsolódást nyújt a nézők számára, mert egyszerre lehet nevetni és sírni rajta. Köszönhetően egyrészt a remek színészi alakításoknak, valamint a viccek mögött meghúzódó, komoly gondolatoknak is.

- Pszichológusok szerint sok tekintetben komoly lelki terhet ró a középkorú nőkre a menopauza időszaka. Tapasztalatai alapján - akár a környezetében lévőkre vonatkozóan is - mit érzékel ilyen értelemben? 

- Azt hiszem, a személyiségünkből adódóan különbözően reagálunk a változókorra. És talán a genetika is közrejátszik ebben, mert hasonlóan az édesanyám (Vajda Márta színművész - a szerk.) efféle megéléseihez én is szerencsés vagyok, azaz személyes tapasztalatok alapján nem nagyon ismerem a menopauza tüneteit. Nyilván azért észlelek magamon bizonyos jeleket, de elég könnyen átlendülök rajtuk. Sőt, szinte észre sem veszek sok mindent, mert egy mozgékony, energikus és nagyon intenzíven a természetben élő ember vagyok. Ebből adódóan létezik az életemnek egy másik oldala is a színpad mellett: lovaim vannak és lovagolok is. Egyébként valóban érvényes a felvetése: korombeli pályatársaimtól, ismerőseimtől tudom, hogy nagyon-nagyon meg tudja viselni a nőket ez az életszakasz. 

- Akár a „színpadon maradás" tekintetében is?

- Természetesen, a mi pályánkon nem az ötvenes színésznők után kapkodnak. De hát ez az élet rendje. 

- A darabbeli váltótársa, Détár Enikő hangsúlyozta nemrég épp a „Hőhullám" kapcsán, milyen fontosnak tartja, hogy minél több férfi megtekintse ezt az előadást. Ön szerint mi, férfiak miért értjük kevésbé vagy esetenként egyáltalán nem mindazt, amin a nők keresztülmennek a változókorban? 

- Azt hiszem, a mi kis társadalmunkban nagyon szemérmesek vagyunk, ezért a párkapcsolatokban, házasságokban egyáltalán nem vagy csak keveset beszélgetnek a menopauzáról. Úgy gondolom, ez manapság szintén egy tabutéma, éppen ezért a „Hőhullám" - a rendkívül szórakoztató jellegénél fogva is - egy remek alkalom arra, hogy a nők a férjeikkel, barátaikkal együtt üljenek be a nézőtérre, mert úgy talán sokkal könnyebben beszélgetnek majd a továbbiakban a változókorról is. Hiszen ez az előadás egyértelműen megvilágítja a férfiak számára, hogy nem feltétlenül egy apró történés robbant ki vitát otthon, és nem feltétlenül van komoly oka a hangulatingadozásnak a menopauza, azaz a hormonális változások szakaszában járó nőknél. Tehát sokkal empatikusabbá válhat egy férfi, ha már tudja, mire kell reagálnia. Egyébként pedig általában is a minél több személyes jelenléten alapuló beszélgetésre bátorítok mindenkit, mert ebben a nagyon virtuálissá váló világban egyre távolabb kerülünk egymástól.

- Ha már életszakaszról beszélgetünk: hogy érzi magát, és mi mindennel tölti ki a napjait?

- Nagyon jól vagyok. Játszom Budapesten, az Új Színházban, különböző magánprodukciókban és utazó színházakban is. Mindemellett pedig a kis lovardámat igazgatom, mert az egyik célom, hogy visszahívjam az embereket a természetbe. Ennek a kétoldalúságnak köszönhetően nem éppen unalmas az életem. Mindig, az utolsó pillanatig kell, hogy legyen célunk, mert máskülönben mi értelme az életnek?

Ördögh István