Törékeny üvegből előadás

Forgás háromszor, közben imitált „köpködés". Ez adja a szereplők szerencséjét, bátorságát, erejét. A művészeti vezetőnk, Mátyás Edina ezt minden előadás előtt, mindenkivel megcsinálja. Egy csapat, különböző gondolatokkal, egy időre mégis közös gondolkodással. Együtt küzdünk, együtt örülünk, és közösen éljük meg a csúcsokat és a mélypontokat. 

Az amatőr színjátszás alapvetően felszabadító élmény: lehetőség arra, hogy kilépjünk saját életünkből, más bőrébe bújjunk, és egy közös alkotói folyamat részesei legyünk. A próbákon nevetések, közös történetek és szoros barátságok születnek, amelyek az előadáson túl is megmaradnak. A Kulissza Játékszín legutóbbi bemutatója, Tennessee Williams Üvegfigurák című darabja azonban nemcsak művészi, hanem emberi értelemben is komoly próbatétel volt. Ez a dráma eleve súlyos, lélektani mélységű mű: az álmok és a valóság, a vágyak és a kudarcok, az illúziók és a kiábrándulás feszültségéről szól. Amanda, az egyedülálló anya két gyermekével - a visszahúzódó Laurával és a kitörni vágyó Tommal - él szűkös körülmények között.

Laura az üvegfigurák világába menekül a valóság elől, míg az anya minden erejével próbálja biztosítani gyermekei jövőjét - olykor humoros, olykor elkeseredett módon. A történet egy vacsoraest köré épül, amely végül nem a várt fordulatot hozza. A darab önmagában is komoly kihívás, azonban kiderült, nemcsak az üvegfigurák törékenyek. A körülmények tovább nehezítették a próbafolyamatot.

Az előadás előtti hetekben a csapat váratlan változásokkal szembesült: az egyik szereplő kiesett, majd nem sokkal később egy másik is távozni kényszerült. Egy négyfős darab esetében ez gyakorlatilag teljes újratervezést jelentett, ráadásul a premier időpontja előtt néhány héttel. A döntés pillanata így különösen nehézzé vált: folytatni, vagy lemondani az előadást. - Az a pont, amikor a Kulissza főnixmadárként feltámadt, egy emlékezetes keddi nap volt - mesélte Mátyás Edina, a darab rendezője, a Kulissza művészeti vezetője.

- Reggel 10 órakor kaptam a hírt, hogy az egyik tagunk nem tudja folytatni, miközben már kitűzött premieridőpontunk volt. Egész nap azon gondolkodtam, hogyan mondjam el ezt a csapatnak. Amikor végül megtettem, mindenki megsemmisülten ült. Soha nem felejtem el az arcokat. Felhívtuk Hegedüs Lacit: „Gyere, mert szükségünk van rád!" És ő jött. Erre Hegedüs László - önmagához hűen - röviden reagált:

- Ki csinálta volna meg? Nem hagyhattam őket magukra. A következő hetekben a mindennapok estéről estére próbával teltek. Munka után, fáradtan, sokszor késő estig dolgozott a csapat. Mégis mindenki kitartott, hiszen ez több, mint egy hobbi - fogalmazott Visegrádi Dóra, aki az anya, Amanda szerepében játszik. 

- Ez számomra „én idő" és sokkal több annál - mondta. 

- Egy életérzés, egyfajta önazonos kiteljesedés. Minden szerepben közelebb kerülök önmagamhoz is. A nehéz időszakokban is az tartott meg, hogy egy olyan közösség része vagyok, ahol hasonló értékek mentén dolgozunk. A csapat szerint a legsúlyosabb pillanatokban is egyre erősebbé vált az összetartás. Ahogy a rendező fogalmazott, az amatőr színjátszás legnagyobb kihívása nem feltétlenül a szerep vagy a szöveg, hanem az, hogy a mindennapi élet terhei mellett is jelen kell lenni és alkotni.

Mégis ez adja a legtöbb szépségét ennek a műfajnak. A krízis végül fordulóponttá vált. A széthullani látszó társulat újra összekapaszkodott, és a közös cél erősebbnek bizonyult a nehézségeknél. A színpadon állva, jelmezben pedig mindenki felszívta magát és tudása legjavát adta. Egymásért, a Kulisszáért és a közönségért. Azt hiszem, a társulat minden tagjának nevében azt mondhatom: megéri. 

koscsó