Diákszónokok

Összetartozás, szabadság, bátorság - ezt jelenti a fiataloknak március 15-e. Legalábbis annak a kilenc eötvösös diáknak, akik jelentkeztek a Derkovits Művelődési Központ idei március 15-ei ünnepi beszédíró pályázatára. A diákszónokok már gőzerővel készülnek a nagy napra. Tóth Adriennt, a gimnázium egyik végzősét választották idén a legjobbnak, így március 15-én ő állhat majd a pulpitusra a városi ünnepségen a Petőfi-szobornál.

- Most először pályáztam, mert a magyartanárunk mondta, hogy érdemes lenne megpróbálni, én pedig úgy voltam vele, hogy meglátjuk, mi lesz - kezdte Adrienn. 

- Örültem, hogy nyertem, mert igyekeztem belevinni az érzéseimet, a saját élményeimet, például, hogy mi jelentett nekem március 15-e gyermekkoromban. Most az összetartozást, a szabadságot jelképezi, és nagyon inspiráló, hogy a forradalom idején mennyi fiatal részt vett az egészben. Igyekeztem összehasonlítani az akkori helyzetet a mostanival. Puskár Anna a 12.H osztály tanulója idén már másodszor pályázott. Tavaly nem ért el eredményt, most viszont második helyezett lett. Szónoklatát a gimnáziumi ünnepségen adhatja majd elő diáktársai előtt.

- Közel áll hozzám a történelem, az irodalom és szeretek emberek előtt beszélni - mesélte Anna. 

 Sok évig zenéltem, táncoltam, így ez a része nem okoz gondot, a többiben pedig majd segít az igazgató úr. A szövegemben próbáltam kiemelni a fiatalok szerepét, hiszen a szabadságharcban ők voltak a legfontosabbak, illetve az összetartást és az összefogást. Ez a forradalom ma is azt üzeni, hogy merjünk kiállni és felvállalni a véleményünket, mert csak így tudunk igazán nagy változásokat elérni. Mátyás Zoltán, a művelődési központ igazgatója egyike volt annak a háromtagú szakmai zsűrinek, akik értékelték a beszédírókat. Most ő készíti fel a diákokat az előadásra. - Nagyon nehéz volt idén a döntés, sok remek alkotás született - nyilatkozta az igazgató. 

- Itt nem csak a beszéd tartalma a fontos, az előadás, a szöveg felépítése is. De nagyon ügyesek voltak a diákok, szépen nyúltak a forrásokhoz, hiszen minden gondolat nem jöhet fejből. A nagy szónokok is visszanyúlnak valamilyen forráshoz és ez a gimiseknek is jól ment. Nyilván nem mesterséges intelligenciával kell megíratni a szöveget, hiszen az lelketlen és rögtön kiszúrja a szakember szeme, de kellenek a források. Emellett nagyon szépen kijött, hogy a saját érzéseiket is bele tudták szőni a tanulók és a saját korosztályukra, saját életükre vetítik a forradalomban történteket, és nagyon jó érzés hallani azokat az eszméket, amik fémjelzik a '48-as időszakot. Az előadásmódon pedig még csiszolgatunk, a beszédek felépítésén, hogy aztán minden a helyére kerüljön. 

venna