A Krónikával együtt öregedett

Bartók István főállása mellett külsős munkatársként gyakorlatilag az első időktől napjainkig készít fotókat a Krónika számára.
- Mi az első Krónikás élményed? 

- Anno egy tiszaújvárosi fotós szakkör tagja voltam, többek között Tuba Pistával és Sávolyi Gyurival. A fotókiállításon kívül akkoriban az újság volt az egyetlen megjelenési lehetőség, ahol fényképeket publikálhattunk, így kerültem a Krónikával kapcsolatba. A '80-as években még Leninvárosi Krónika volt a címe, főként vállalati témákkal, de azért fontosabb városi események is belekerültek. A legemlékezetesebb fotóm a rendszerváltás környékén volt, amivel díjat is nyertem. Grósz Károlyt meghívták egy televíziós vitára, de tüntetést szerveztek, és nem engedték bemenni a televízióba. Felhergelt tömeg, igazi lincshangulat. Fotósként akkor borzongtam meg először. 

- Milyen volt akkoriban a Krónika csapata? - Nagyon családias hely volt, mindig jó hangulattal. Névnapokat, szülinapokat ünnepeltünk, volt Krónika bálunk. Egy időben a hármas iskola közösségi ház volt, ott volt a szerkesztőség. Egyik karácsonyra Oláh Gyuritól (a Krónika akkori kiadója) kaptam egy karórát, amit azóta is magamnál hordok. Úgyhogy bőven vannak emlékek. 

- Emlékeken kívül mit hozott még a Krónika, a sajtófotózás az életedbe? 

- A vállalkozásomban mindig igyekeztem a szépet megörökíteni, az újság azért más volt, izgalommal járt, olyan helyekre is bemehettem, ahova másnak nem igazán van lehetősége. Olyan kapcsolataim lettek, olyan embereket ismertem meg, akiket máshogy biztosan nem tudtam volna. A sajtófotózás mindig kikapcsolódást jelentett a főállásom mellett, én ezt szeretetből csináltam. Sok helyen jártam, sok emberrel találkoztam. Hiába feleltem a város vízellátásáért, mint a városi vízmű üzemvezetője, mindenki fotósként ismert. Mindig, mindenhol ott voltunk. 

- Manapság is olvasod a Krónikát? 

- Persze. Ahogy minden, úgy a Krónika is megváltozott az elmúlt 40 évben. A városban akkoriban legalább 20 évvel kevesebb volt az átlagéletkor, persze hogy változott a kinézet és a tartalom is. Visszatükrözi a szerkesztőség életkorát is, a világlátását, és a kor követelményeit. Változik a világ, és ezzel együtt változik a Krónika is, sokkal nyitottabb, de ezt várják el az olvasók is. Én vagyok talán a legidősebb, aki a Krónikával foglalkozik, én is megöregedtem, a Krónikával együtt.

venna

0
Fekete Béla, alias ..kete
„ … második biztosan leszel…”

Kapcsolódó hozzászólások