„ … második biztosan leszel…”

E mondatot, s a hozzá kapcsolódó történetet több ismerősömnek is elmeséltem. A 10 éves Soma fiunk szájából hangzott el, amikor nagyon bölcsen, kora tapasztalatával, őszintén és kendőzetlenül - talán akkor engem kicsit meglepve - kimondta a fenti szavakat. Imádom, hogy ezt kimondta és minden tiszteletem érte. Az 1999. végén a IV. Tiszaújvárosi Borverseny gondolata merült fel Hajdu Imre, a Tiszaújvárosi Krónika főszerkesztőjének fejében. A borversenyekkor borkirálynő választást is szerveztek, erre kerestek jelentkezőket. Nem volt önjelölt, valami oknál fogva az én nevem került előtérbe, sőt férjem unokahúgát, Andit is megkeresték. 

Heteken, talán hónapokon át történt a meggyőzés, kettőnk részéről pedig az ellenállás. Aztán végül beadtuk a derekunkat, azt mondtuk, hogy egy jó buli lesz. Amikor jelentkezővé váltam, az egész életemet átható ars poeticám „jól, vagy sehogy" elve alapján belemélyedtem a témába. Könyvtáros-tanárként könnyű dolgom volt, mert tudtam, hogy mit akarok megtudni és azt is, hogy hol keressem. Nem volt még akkor internet, így a nyomtatott dokumentumokban kerestem. Miket? Erre emlékszem: a bor történetéről, borral kapcsolatos istenekről, bordalokat, -verseket, -népdalokat, szépirodalmi műveket olvastam. Megtanultam a borfajták főbb jellegzetességeit, a borminősítés alapelveit, a magyar borvidékeket, tájékozódtam a borlovagrendekről, megtudtam a tokaji bor puttonyosságáról mindent. Kerestem képzőművészeti alkotásokat, a borcímke tervezés alapelveit és még ki tudja, mennyi időt, s mire fordítottam éjszakánként. 

Eljött a verseny napja, a folyóirat 2000. március 9-i száma tudósít az eseményről. Megjött Andi, s mint ahogyan illik, fodrász, smink, szép ruha. Otthon - latolgatva mi lesz a versenyen -, mint két kamaszlány nevettünk, kacagtunk, jókedvvel biztattuk egymást. Indulás előtt még egy pillantás a tükörbe, és ekkor mért végig az én drága fiam, s mondta a cikk címének mondatát… Akkor hirtelen meglepődtem, de azóta rájöttem, hogy ez egy csodálatos dolog, hogy fel merte vállalni, én már 37 évesként nem vagyok a királynői koromban, mit keresek én ezen a versenyen?! Nekem már van egy 6 és egy 10 éves gyerekem, a királynők fiatalok, szépek és még nincs családjuk! Anya - gondolta ő szerintem -, neked már nincs miért teremjen a babér, hékás! A versenyen - a Krónika részletesen beszámol róla - szónokolni kellett, már nem emlékszem miről kellett írni, borcímkét kellett tervezni, s a csúcs a borral lopózás volt.

A lényeg - fiam jóslatát figyelmen kívül hagyva - a versenyt megnyertem. A médiában nyilatkozva a született intelligens fiam (bölcsis gondozó néni) mondatát felidézve kicsit szégyelltem magam, de nem bánom, hogy mégis belementem a játékba. Ha nincs ez a verseny, talán soha nem hallom ezt a véleményt a gyermekemtől, aki nevelésének akkori csúcsán lévén, őszinte, higgadt, mértékadó, korrekt és reális volt. Köszönöm a Krónikának a versenyt, mert megtudhattam, milyen értékes gyermekem van.

Hok Csabáné 

0
A Krónikával együtt öregedett
Filléres emlékeim

Kapcsolódó hozzászólások