A hír szent, a vélemény szabad
A Krónika 40 évére nem lehet úgy emlékezni, hogy ne emlékezzünk meg Varga Koritár Lászlóról. Sajnos csak emlékezni tudunk, hiszen már nyolc éve elhunyt. Az alábbiakban Ferenczi László akkor írt nekrológját közöljük. Leszállt a buszról egy langaléta, barna bőrdzsekibe, farmerbe bújt fiatalember. Barna táska lógott a vállán, hosszú haját, szakállát szél borzolta. Ilyennek ismertük meg a '80-as évek elején Lacit, s talán sokunkban még most is ez a kép él Róla. Külsejéről. Aztán ahogy teltek az évek a bensőjét is megismertem, megismertük. Az egyszer szorongó, máskor magabiztos, a hol merengő, hol harsány, az időnként trehány, s gyakorta precíz, a néha nemtörődöm, mégis lelkiismeretes, a lobbanékony, a türelmes, a bohém, a szerető apa Varga Koritár Lászlót.
A sokszínű Koritárlacit. Akiben minden benne volt, ami emberi. Leszállt a buszról egy fiatalember lapot, újságot csinálni. Megcsinálta. Kis megszakítással 17 éven át csinálta. Ott bábáskodott - mit bábáskodott, vitézkedett - a városi televízió indulásánál, hogy aztán évekig meghatározó személyiségévé, vezetőjévé váljon. S közben Ablakozott, Sziesztázott, híradózott. Ő hozott engem - mint oly sokakat - először a Krónikához, utána a Tisza TV-hez. Amit az újságírásból, a televíziózásból megtanultam, azt nagyrészt Tőle tanultam. Ahogy a helyi médiában jelenleg dolgozók többsége is. Emlékszem mennyire megrendült, mennyire lesújtotta, ha elveszített egy szeretett kollégát, egy régi barátot. Behina Pistát, Déri Jancsit, Zabos Géza bácsit, Kocsis Lajost. Így vagyok most én is, Laci. Küzdök a szavakkal, küzdök a könnyekkel. Nem méltatom pályafutásodat, munkásságodat, életművedet.
A pátosz - Te tudtad a legjobban - nem az én stílusom. Ezernyi Krónika-oldal, sok-sok órányi tévéfelvétel beszél helyettem. Pillanatokat idézek. A II-es telepről, a Munkácsy útról. Éjfél is elmúlt, s mi még mindig lapzártázunk, rozzant Ladáddal hozod a lapot Miskolcról, amit én terítek a városban és környékén. Már-már asztalcsapkodásig fajuló vitát folytatunk a politikai helyzetről, Deutsch Tamással focizunk a 6-os iskolában. Edit néni!!!!- ordítod torkod szakadtából, ő kinéz szemüvege mögül, s Te lehiggadsz. Kedvencedet, tejfölös-kapros tökfőzeléket hozok otthonról Neked ebédre, s persze nekem is azt kell ennem. Kéthetente. Bográcsozunk a Tisza-partján, a halat Géza bácsi hozta, a receptet Te, mi többiek a hangulatot. Máté Péter dalára együtt vágjuk a Lenin-szobor eltávolításáról szóló filmemet. Elmegyek, elmegyek… A mi szakmánk - mint oly sok másik persze - igazán embert próbáló.
Ahogy mondani szokás, mi - ha komolyan hivatásunknak tartjuk - 24 órás szolgálatban vagyunk. Folyton jár az agyunk, a legtöbbször álmodásaink is az újságról, a tévéről szólnak. Életmódunk sem egészséges. Idegeinket felőrli a mindenkori hatalom, testünket elnyűvi az állandó készenlét, a rendszertelen táplálkozás, a stressz. Te, Laci becsülettel harcoltál a kórral, ahogy tetted a korral is, melyben éltél. Magadénak vallottad, s gyakorta mondtad is egyik napilapunk szlogenjét: A hír szent, a vélemény szabad. A hír most így szól: 60 éves korában elhunyt Varga Koritár László újságíró. A vélemény pedig így: Koritárlaci nem ment el végleg. Csak felszállt egy buszra. Máshol akadt dolga… Nem búcsúzom Laci! Amíg lesz Krónikás fejléc, amíg lesz Tisza TV-s logó, addig Te itt vagy velem.
Velünk.