Krónika 40 PLUSZ- Csipkés, de nem kombiné
„Különkiadással" jelentkezünk Krónika 40 rovatunkban, melyben a 40 éves Tiszaújvárosi Krónikában az elmúlt negyven évben megjelent írásokból tallózunk. Ezúttal felrúgjuk rendezőelvünket - miszerint mindig az adott év aktuális lapszámából szemlézünk - most ugyanis a Tiszaújvárosi Krónika 2021. augusztus 19-ei számában megjelent írást közöljük újra. Mert most (is) aktuális.
El ne kiabáljam, úgy néz ki, ezt a nyarat megússzuk szúnyoginvázió nélkül. A természet tárháza azonban kifogyhatatlan, mindig gondoskodik arról, hogy gondot okozzon az embernek. Most éppen csipkéspoloskák formájában. A csipkéspoloskák általában fél centinél kisebb, növényi nedveket szívogató, különlegesen alakult szárnyú rovarok. Elülső szárnyukon a vastagabb kitinből álló hálózat csipkeszerű mezőket zár körül, ezekben pedig vékony hártya van.
Az Észak-Amerikából származó tölgy csipkéspoloska (Corythucha arcuata) őshazájában fő tápnövényei a fehér tölgyek. Európában először húsz éve, Olaszországban észlelték, két évvel később Törökországban is megtalálták. Magyarországon 2013 májusában a Szarvasi Arborétumban észlelték először. Néhány nappal később a vácrátóti botanikus kertben is tetten érték. A kifejlett poloskák röpképesek ugyan, a faj terjedése mégis elsősorban passzív módon zajlik. Egy-egy fertőzött tölgyfa alatt parkoló autó zugaiban az apró poloskák rövid idő alatt nagy távolságokra is eljuthatnak. Ebből ugyanakkor az is következik, hogy terjedését megfékezni lehetetlen, de még csak lassítani sem igen lehet. Tiszaújvárosban is elterjedtek, az idén különösen nagy számban.
Az egyre gyakoribb enyhe telek és a meleg, aszályos nyarak nagyban segíthetik terjedését és szaporodását. Az emberre különösebben nem veszélyes, inkább kellemetlen. Csípni azonban a csipkések is tudnak. Sőt, „harapni" is. Jó hír viszont, hogy a csipkéspoloska ugyan csíphet, haraphat, de nem szív vért, mindössze a bőrön található izzadságcseppekből enyhítené szomjúságát. Bőrpír ugyan keletkezhet egy elvakart szúrás nyomán, ezek az állatok azonban nem terjesztenek semmilyen fertőzést, lévén csak a növényeken élősködnek. Rossz hír viszont, hogy az őshonos fajokkal ellentétben ezek a rovarok nem szerves részei a hazai táplálékláncnak, így természetes ellenségük sincs.
Európában számos ragadozót (katicabogár, fátyolka, rablópoloska, bársonyatka, pókok) jegyeztek fel természetes ellenségeként, de egyelőre ezek egyike sem tűnik képesnek arra, hogy a populációit érdemben szabályozza. A nálunk őshonos tölgyfajok mindegyike alkalmas tápnövénye, azaz hazai tölgyeseinkre nézve potenciális veszélyforrás.
A tömegszaporodások helyszínein más tápnövényeken (hársak, juharok, szelídgesztenye, szedrek) is gyakoriak az általa okozott tünetek. Évente 2-3 átfedő nemzedéke fejlődik, tehát népessége rendkívül gyorsan, egy vegetációs időszakon belül is nagymértékben növekedhet. Városi fákon, de erdőkben is már júliusban látványos lombelszíneződést idézhet elő, ami jól elkülöníthető az aszály miatti, illetve az őszi levélsárgulástól. A csipkéspoloska tehát egészségünkre nézve nem jelent veszélyt, de a növények védelmében célszerű rovarirtó szakemberek segítségét kérni a velük való harcban.
f.l.
