Krónika 40 - A magányos gitáros
Folytatjuk sorozatunkat, melyben a 40 éves Tiszaújvárosi Krónikában az elmúlt negyven évben megjelent írásokból tallózunk, egyetlen rendezőelvet tartva szem előtt - mindig az adott év aktuális lapszámából szemlézünk. Miskolci zenekarként az Edda évekig járt városunkba minden hónapban, a helyi Edda klubba. Sőt, egy Derkós plakát szerint 1978. december 25-én még „Zenés karácsonyi est az Edda együttessel" című rendezvényük is volt. Az Edda Művek klasszikus felállása, a „bakancsos" Edda 1983-ban úgy döntött, hogy nincs tovább. Még adtak egy búcsúkoncertet 1983. december 17-én a Miskolc Városi Sportcsarnokban, majd mindenki ment a saját útján. A Leninvárosi Krónika 1984. június 7-i számában Slamovits István beszélt a szétválás okairól, és jövőbeni terveiről.
„Egyszer, egy szép napon, tudom, hogy elhagyom A várost, ahol élek Mindent itt hagyok, mit Miskolc adhatott Igen, holnap, holnap indulok"
Ugye ismerős a szöveg? Egy ország ifjúsága dúdolta, énekelte nem is olyan régen. Ez az Edda Blues! A zenekar tagjai (egykori tagjai) most már színpadon kívül, az életben is „eljátsszák" a blues szerzeményt: Barta már korábban elhagyta a várost, sőt az országot is, Zselencz Budapesten muzsikál. Pataki szintén a főváros vagy külföld felé kacsingat - igaz csak bizonyos időre
-, Fortuna úgy szintén. Slamovits hű maradt szövegéhez, nem hagyta és nem is hagyja el a várost! Hitetlenkedésemre nyomatékkal ad választ:
- Minden ideköt. Miskolcon nőttem fel, itt tettem meg az első lépést is a zenei pályán, jól érzem magam a városban. Akkor miért mennék el?
- Tehát jól érzi magát most is, hogy már nincs zenekar. Nem hiányzik?
- Nem! - válaszolja határozottan.
- Bármilyen hihetetlennek tűnik, a lehető legjobban érzem magam. Sokkal nyugodtabban élek. Édesanyámmal lakom a Déryné utcai lakásunkban.
- Mivel telnek a napjai?
- Sokat olvasok, gitározom és írok. Azaz változatlanul dolgozom. Sok új nótát írtam már december, a felbomlásunk óta. Egy önálló nagylemez lesz belőle. Tulajdonképpen mindent elölről kezdek, nem?
- A legtöbb számot az előző lemezeken is Slamovits István szerezte...
- Az összest! Az elsőtől az utolsóig - igazít ki. - ??
- Így igaz. A szöveget és a zenét egyaránt. Persze a lemezborítón a többiek neve is szerepel...
- Milyen a kapcsolata a társaival? Találkoznak még?
- Alig látjuk egymást, mindenki a maga útját járja. Barta Fonzival viszont rendszeresen levelezem.
- Kap még leveleket a rajongóktól? - Mindennap egy-kettőt. Mindegyiket igyekszem is megválaszolni.
- És mit ír nekik? Mivel magyarázza az Edda felbomlását?
- Csak rajtunk múlt, hogy így alakult a sorsunk - feleli higgadtan.
- Régóta a levegőben volt a „vég", megrendült a bizalom köztünk, a baráti szellem is kezdett bomlani. Kezdtünk a pénz után futni, holott az első lemez után jobb lett volna egy évet kihagyni, erőt gyűjteni és újabb lendülettel dolgozni. Talán akkor a második lemez is jobb lett volna... Persze az az igazság, hogy a fiatalok is türelmetlenek voltak velünk szemben és várták az újabb termést.
- Ön szerint összeáll még egyszer az Edda?
- Nem hiszem. Bár az élet sok hasonló esetet produkált már. Slamovits István asztalán kéziratok, levelek és filozófiai könyvek vannak.
- Érdekel az indiai kultúra és filozófia - mondja, és búcsúzóul elgitározza egyik legújabb szerzeményét. Íme a szövegből: „Hitünket leráztuk Egymást gyaláztuk Ki szól szót értünk"
Теmesi László
