Kalandozás a Holt-Tiszánál
Augusztus 30-án még nem sejtettem, hogy életem első igazi túrájával kezdem majd az őszt. Történt ugyanis, hogy megkértek a kollégák, legyek aktív részese a városi könyvtár évről évre megszervezett „Értékséta a természetben" elnevezésű programjának, amely előzetes regisztrációt követően bárki számára költségmentesen lehetőséget ad lakóhelyünk környezetének megismerésére. Ezúttal a Kesznyéteni Tájvédelmi Körzetbe és a Tisza tiszalúci holtágának élővilágába nyerhettek betekintést és hallhattak kevésbé ismert tényeket a folyó szabályozásának történetéből az érdeklődők szeptember első szombatján - köztük én is. Megvallom őszintén, kezdetben egyáltalán nem repestem az örömtől. Miközben a reggeli kávé után, még jócskán álmosan készítettem elő a kis túlélőcsomagomat hideg élelemmel, folyadékkal és szúnyogriasztóval, az járt a fejemben, hogy ezt aztán jól megcsinálták nekem a munkatársaim, mert nem az a típusú ember vagyok, akit egy egész napos gyalogtúra megörvendeztethet. Így hittem egészen addig, míg fel nem szálltam reggel 8 órakor arra a buszra, amely a tíz kilométeres barangolásunk „rajtvonalához", Tiszalúc üdülőjéhez vitt minket.
Odaérvén már szikrázó napsütés, csend és friss levegő üdvözölt mindannyiunkat és hozta meg a kedvem a folytatáshoz. Rögtön az elején meglepetésként ért az információ, miszerint a Takta és a Tisza által körbeölelt Tiszalúc története különféle leletek tanúsága szerint ötezer évre visszavezethető. Utunk az 1846-ban levágott, 15 kilométeres hosszúságú Holt-Tiszánál, a gáton vette kezdetét, és alighogy nekiindultunk, máris két általam még nem ismert madárral, a vörös gémmel, valamint a tövisszúró gébiccsel találkoztam. Persze csak nagyon tisztes távolságból, messzelátó segítségével, de ez egy picit sem vont le a látvány értékéből. A mocsárréteken gázolva megtudtam, hogyan fest a terület egyik legjellegzetesebb, most igazán tündöklő védett növénye, a kornistárnics, néhol egy-egy őszi kikerics is felbukkant, és láthattam szintén védett sisakos sáskát is. Bár a víz közel kétszáz éve mozdulatlan ezen a szakaszon, élővilága még mindig rendkívül gazdag - a horgászok nagy örömére.
A Tisza helyi története is tartogatott számomra érdekességet. Mégpedig azt, hogy a folyó Tiszadob és Tiszaszederkény között húzódó szakaszának szabályozása egy olasz vízügyi mérnök, Pietro Paleocapa tervei alapján valósult meg a XIX. században, lehetővé téve például Tiszagyulaháza „születését", Tiszapalkonya gyarapodását és később a szabályozás okozta vízhőmérséklet- csökkenés következtében a Tiszai Erőmű, majd a Tiszai Vegyi Kombinát és lényegében városunk létrejöttét is. A rögtönzött környezetismeret- és történelemórákkal tarkított kiruccanásunk végén a Derkovits Művelődési Központ igazgatója és alkalmi segítői frissen, bográcsban főtt paprikás krumplival vártak bennünket a tiszalúci Tiszavirág kempingben, úgyhogy 16 óra körüli hazaérkezésem után már nem maradt más teendőm, pusztán elégedetten megállapítani, hogy ez egy igazán remek nap volt egy nagyszerű csapattal. Jövőre ismétlek - ez már biztos.
Ördögh István
