Közepes volt a gombaszezon
Megint eltelt egy év, így itt az ideje, hogy számvetést tartsunk az idei gombaszezont illetően. Ilyenkor mindig ki szoktam emelni, hogy aki nagyon akar még gombázni, az biztos találhat lilatönkű pereszkét vagy szürke tölcsérgombát, viszont elnézve napjaink igencsak fagyos éjszakáit, erre vajmi kevés az esély. Kitolódott az ősz, majd hirtelen jött ránk a tél, így a nagy esőzések utáni csapadék azonnal megfagyott. Ekkor a gombafonalak növekedése megáll és a növényekhez hasonlóan a gombák számára is nyugalmi időszak veszi kezdetét. Ugyanakkor azt is meg szoktam említeni, hogy a tél beköszöntével is lehet gombát szedni. Korábban már szó volt a nálunk gyakori, ehető téli fülőkéről, amely gyógyhatása és íze miatt közkedvelt faj. Azonban sose hoztam még szóba a fagyálló csigagombát.
Ez egyike azoknak a késői gombáknak, amelyeket a decemberi fagyban is megtalálunk, sőt, tulajdonképpen a fagyos éjszakák beálltával jelenik meg. Olykor tömegesen nő, például az erdei fenyő közelében. Könnyű felismerni tönkre lefutó, sárgás lemezeiről, illetve púpos és nyálkás kalapjáról. Ehető, bár íze nem jellegzetes. Ami az idei évet illeti, összességében nézve közepes gombaszezon van mögöttünk. Februárban és a tavaszi hónapokban sok csapadék hullott, ehhez viszont szokatlan hideg társult, kitolódtak a fagyok. Nehezen ébredt fel a természet. Ezt követően viszont nem ütött be a nagy meleg, hanem tényleg tavasz volt, így az évszakra jellemző gombafajok tömegesen bújtak elő. A gombaszakellenőri helységben is jöttek- mentek az emberek, meglepően sok gombát kellett átnéznem. Még tavaszi cikkel is jelentkeztem a Tiszaújvárosi Krónika hasábjain a bőséges gombamennyiség miatt.
A tövisaljagomba állandó vendég volt és gyűltek a különféle kucsmagombák is. Üröm volt az örömben, hogy „beragadtak" a mezei szegfűgombák és a csiperkék, sőt nyáron sem találkoztunk velük. Ez részben annak volt köszönhető, hogy a réteket nem legeltették, „szárba szökött" a fű, ami miatt nem tudtak előbújni az aprócska gombák. A nyár ezúttal sem hazudtolta meg magát; klímánkra jellemzően forró volt a július és az augusztus. Sajnos a szükséges csapadékmennyiség (megint) elmaradt, csak itt-ott volt némi zápor, nem egy esetben szélviharral kísért zivatar, nem kevés kárt okozva a konyhakertekben. A tavalyi extrémszáraz évhez képest azért volt csapadék, azonban még mindig kevés volt ahhoz, hogy tömegesen húzza ki a tinórukat és a vargányákat.
Eldugott helyekről, a Zemplén és a Bükk párásabb völgyeiből hoztak be ritkábban látható, ehető nyári fajokat: papagáj galambgomba, sárgahúsú tinóru, dióízű galambgomba. A mérgező sátántinóru a meszesebb talajt kedveli, a szintén mérgező nagy döggomba véderdőink kevésbé ismert lakója. Augusztusban hoztak be több, mint egy kilónyi bronzos vargányát, óriás pöfeteget és galambgombákat minden mennyiségben. Utóbbiakkal kapcsolatosan érdemes megjegyezni, hogy fajgazdag nemzetség, jól tűrik a szárazságot, így további térnyerésükre számíthatunk. Fajai nagyobb méretüknek és élénk színeiknek köszönhetően eléggé könnyen felismerhetőek, viszont a pontos faj beazonosítása nehézkes, nem egyszer csakis mikroszkóp alatt lehetséges. A nálunk főszezonnak számító ősz kevés csapadékkal indult. A tavalyi dömping elmaradt, bár így is tetemes mennyiségű ehető fajt hoztak be ellenőriztetni: szemcsésnyelű fenyőtinóru, ízletes rizike, erdei csiperke, gyűrűs tuskógomba, nyárfa érdestinóru, nagy őzlábgomba.
Az előző évekkel ellentétben mindenképpen visszaesést tapasztaltam mezei szegfűgombában, lilatönkű pereszkében, márványos pereszkében és sárga gévagombában. A mérgező karbolszagú csiperkét továbbra is nagy előszeretettel szedik a tiszaújvárosiak és a környékbeliek. Határozása egyszerű: ha a tönk alja sárgul, biztos, hogy mérgező a csiperke. Ha vörösödik, vagy nem változik, akkor ehető csiperkét találtunk. Az idei év slágere a karcsú őzlábgomba volt. Kilószámra lehetett szedni a hegyekben, erdőszéleken, cserjésekben és ez érződött a szakellenőri helyiség forgalmán is. Alaktanilag nagyon hasonlít a nagy őzlábgombára, azzal a különbséggel, hogy kisebb annál és a kalap közepén van egy szembetűnő púp. 2023-ban 126-an jöttek be gombát ellenőriztetni, körülbelül 52 kg-ot adtam vissza fogyasztásra, ebből nagyjából 18 kg volt feltételesen ehető. Az elkobzott gomba mennyisége mintegy 46 kg. Ezúton szeretném megköszönni a piacos lányoknak, Tóthné Ildikónak és Horváthné Áginak az áldozatkész segítséget. Hálás vagyok Sávolyi Péternek is, a Városgazda közhasznú részlegvezetőjének. Külön köszönet illeti a helyi és nem helyi gombázókat, akik bizalommal fordulnak felém, türelmesen kivárják a sorukat, és jólesik, hogy számítanak rám.
Dr. Kákóczki Balázs gombaszakellenőr