Felnőni Tilos, mégis megtettem!

Gyerekeknek, és gyerekekhez szólnak azok a dalok, amiket Badonics Adrienn és Balaton Endre ír. Egyikőjük a dallamfelelős, a másik tartalommal tölti meg a dalokat. A tiszaújvárosi zenekar 10 évvel ezelőtt alakult meg. Az énekes, Adrienn a Hamvas Béla Városi Könyvtárban tartott egy beszélgetős estet az együttes indulásáról, a gyerekzsivajos mindennapjaikról, a koncertjeikről. - Volt olyan időszakod, amikor azt érezted, hogy tényleg nem kéne felnőni? - Talán még mindig van. Azt gondolom, hogy fel kell nőni egy felelősségvállalás szintjéig, aztán újra vissza kell gyerekké változni. Tapasztalom, hogy egy csomó dolgot tanulunk a gyerekektől, illetve nem is tanulunk, hanem emlékeztetnek ők minket arra, ami tudás már egyszerre a miénk volt, amikor gyerekek voltunk, és szerintem minden nap ezt élem meg, hogy egy kicsit nem nőttem fel és így velük asszimilálódok. 

- Két felnőtt fiúgyerek édesanyjaként már nem nekik énekelsz altatódalokat, hanem mindenki más gyerekének. Velük könnyű? 

- Az első vicc után, merthogy rengeteg humort teszünk a műsorunkba, már rögtön jön a tapsolás, ami nem egy átlagos kis taps, hanem dübörgünk, sikítunk, visítunk felszabadultan. Olyan jó hangulat szokott lenni, hogy bizony néha el is szabadul a pokol, de ezt csak idézőjelben mondom.

- A felnőtt fiaid mit szólnak hozzá, hogy az anyukájuknak van egy zenekara és koncertezni jár? 

- Anya mikor jössz és mi lesz a vacsora? - ennyit. Komolyra fordítva a szót, teljesen elfogadják, hogy tök jó, hogy anyának van egy ilyen hobbija, de nem vesznek úgy igazán részt benne. Azt hiszem, ugyanazt kapom vissza tőlük most, mint amit én adtam nekik anno, hogy igen ez jó, hát csináld csak anya... Csak legyen vacsi! Egyébként tök jó kritikákat szoktak mondani, főleg a kisebbik fiam, de inkább anyukám az, aki szorgalmasan jön minden fellépésünkre, a gyerekek nem igazán. 

- Te milyen anyuka voltál, ami persze nem múlt idő, csak a gyerekeid kiskori időszakára utaltam. - Anyaként az embernek van egy csomó dolga, mindenkinek. Mindemellett szerintem én lazább anya voltam, mint az átlag. Egy barátnőm azt mondta egyszer, hogy Adri, amit te anyaként csinálsz az példaértékű, de nem követendő! Azóta ez egy szlogen lett nálunk. 

- Bogozzuk ezt tovább? 

- Nem, nem! Egyébként szerintem más volt nálunk a hangulat, egy kicsit lazább. Én nem féltettem őket annyira, mint sok más szülő, nem fogtam a pórázt olyan szorosan, és nem volt egy csomó olyan dolog baj, amit más szigorúbban vett. Színesítettem, lazítottam a dolgokat, mint a zenekarban is, velem meg lehet beszélni vagy vicceskedni lehet olyan dolgokkal, amit lehet, hogy otthon nem szabad, de ezek aranyosak. Szóval nem kell nagy dolgokra gondolni. Én még azért leállok az udvaron a gyerekekkel régi játékokat játszani, amiket mi játszottunk, és imádják és rohannak oda. Ilyenkor úgy érzem magam, mint egy mágnes. 

- Sokat vagy gyerekekkel, gyerekek között? 

- Nagyon sokat. A sajószögedi iskolában dolgozom, ezért a 8 órás munkaidőmet velük töltöm, de a szabadidőm nagy részét is, hiszen Balaton Endrével a gyerekekért dolgozunk és a szabadidőnkben írjuk a dalokat. Régebben úgy írtuk ezeket, hogy afféle megmondó dalok legyenek, legyen benne valami mély mondanivaló. Hát ez nem jött be, és onnantól kezdve, amikor erre rájöttünk, akkor a szórakoztatásé lett a főszerep, de persze úgy, hogy legyen tanító sugallata a daloknak, és a bulizás közben észre se veszi a gyerek, hogy mennyi mindent tanult. 

- A felnőtteknek milyen dalokat írnál? Nekik miről énekelnél? 

- Képzeld, írok dalokat a felnőtteknek is, van egy ilyen mellékvágányom, ami nem tudatos. A sors összehozott egy énekesnővel, Zsombok Rékával és ő énekli ezeket a dalokat föl, de ez nem a Felnőni Tilos projekt. Ezeket a youtube-on lehet meghallgatni. És hogy miről írok? Mindenki a nagy boldogságról meg a nagy érzelmekről akar énekelni vagy írni, biztos benne van az én dalaimban is, de inkább azt mondom, hogy hallgassa meg mindenki, akit érdekel, és ha magáénak érzi, akkor ő majd tudni fogja, hogy miről szól. 

- 10 éves a zenekarotok, a Felnőni Tilos. Jól kigondoltátok ezt annak idején, hiszen azóta is vagytok, sőt egyre népszerűbbek, egyre több felkéréssel, fellépéssel. - Igen, ez úgy kezdődött, hogy nagyon régen Tiszaújvárosban alakítottunk egy gyerekzenekart, de az befuccsolt, és ebből váltunk ki ketten Balaton Endrével, de akkor én még angol gyerekdalokat írtam, de azt ki is adtuk és ebből nőtte ki magát a Felnőni Tilos. A kezdetek kezdetén ömlöttek belőlünk az ötletek, a dallamok, aztán rájöttünk, hogy fel is kéne ezzel lépni. Nagyon bénák voltunk az elején, ha visszagondolok, szóval tényleg én nem is tartom magam igazán énekesnek, viszont a gyerekekkel való bánásmódot nem akartam kiadni a kezemből, úgyhogy azt szoktam mondani, aminek Endre nem annyira örül, hogy „kényszerénekes" vagyok, ezért megtanultam valamennyire, ami vállalható. 

Sokat mentünk, ingyen is felléptünk, hogy itt vagyunk, létezünk. Aztán egyre több interakciót tettünk a műsorunkba, kialakult a név, a stílus, az arculat. Egyszer egy előadásán a Geszti Péter azt mondta, hogy csinálj valamit, amit eddig még más nem, adj neki egy jó nevet, keresd meg a célközönséget és kopogtass az ajtókon. Hát ez a kopogtatás a mai napig történik. Egyre több a felkérésünk, egyre többen ismernek minket. Például az egri utcazene fesztiválnak már állandó fellépői vagyunk, de a Balaton környékén nagyon népszerűek vagyunk. Itthon, Borsodban kevésbé, valószínű a fizetőképesség miatt...de mi imádjuk, szeretjük és addig, amíg szeretjük, addig biztos, hogy megyünk. 

berta