Azért vagyunk, hogy segítsünk egymásnak

Bakos Kristóf először lépett színpadra „hazai” közönség előtt.

Moriones, azaz Bakos Kristóf koncertje nyitotta a Szent István-napi programsorozatot. A Sajószögedről származó és városunkhoz sok szálon kötődő énekes- gitáros alig több mint egy évvel ezelőtt jelentkezett első albumával, melyet idén januárban a második is követett, és már Budapest legnépszerűbb szórakozóhelyein megrendezett, teltházas koncerteket is maga mögött tudhat. Mivel idáig leginkább a zenéjéről kérdezték a feltörekvő előadót, mi fellépése után annak igyekeztünk utánajárni, ki rejtőzik a bohócmaszk mögött. 

- Ez az első fellépésed nálunk, szinte otthon. Milyen érzés?

- Nagyon örülök, hogy ma itt koncertezhetek. Gyerekként Tiszaújvárosban fociztam, és egyébként is nagyon sokat jártunk ide mindenféle rendezvény, esemény kapcsán. A szüleim szintén kötődnek a városhoz, úgyhogy nagyon nosztalgikus, és talán az egyik legkülönlegesebb hely, ahol felléphetek. 

- Tanulságos dalszövegeket írsz, hogyan foglalnád össze, mi a célod a zenével? 

- Korosztályoktól függetlenül mindig egyegy üzenetet szeretnék átadni a dalaimmal, igyekszem segíteni az embereknek, hogy megküzdhessenek bizonyos dolgokkal, melyek nem biztos, hogy alapvetően mennének, vagy nem olyan könnyen. Például eligazodni az önismeretben, egy adott élethelyzetben. Szerintem ez a szép abban, amit csinálok. Azért vagyunk, hogy segítsünk egymásnak.

- Szerinted leginkább miben szorulhatnak segítségre az emberek? 

- Amivel én magam is nagyon sokat foglalkoztam, és amire szerintem érdemes nagy figyelmet fordítani, az a magány: egy igen jelentős probléma ez manapság, amiről kifejezetten kevesen beszélnek. Ezt láttam nálam idősebb ismerőseimnél és barátaimnál is. Úgy vélem, fontos látnunk, hogy alapvetően nem vagyunk egyedül, hiszen naponta sétálunk el egymás mellett az utcán úgy, mintha nem is ugyanolyan élőlények lennénk. Nekem ez kissé „furcsa". 

- Mi lehet az elzárkózás oka? 

- Elképesztően felgyorsult a világ, pörög a TikTok, nagyon sok információ, hír talál meg minket folyamatosan, köztük rengeteg depresszív is. Tehát egyrészt túl sok hatás ér minket, melyek formálják a személyiségünket, kicsit szoronghatunk is tőlük. Másrészt pedig túl sok mindent csinálunk. Annyira rohanunk mindig, hogy elfelejtjük igazán értékelni a jelent, jellemzően csak a múlton és a jövőn megy a kattogás. Szerintem ez oka lehet annak, hogy elhanyagoljuk egymást. Érdemes lenne jobban odafigyelnünk erre, hiszen a jelenben élünk. A múltat legfeljebb már csak elfogadhatjuk, bár örökké befolyásol minket. Érdemes a jelenre úgy is fókuszálni, hogy tudjuk: a jövőre szintén hatással lesz. Kissé nehéz a képlet, még én is fejtem. 

- Mit tapasztalsz, manapság tényleg nehezen alakul ki a párbeszéd a fiatalok és az idősek között?

- Mivel a testvéreim idősebbek nálam, én éppen fordítva éltem és élem meg ezt a dolgot. Mindig csak az idősebbekkel tudtam jóban lenni. Gyakorlatilag nem is voltak és nincsenek is velem egykorú barátaim, úgyhogy bizonyos szempontból nagyon hamar megértem. De ez lett számomra a természetesebb. Egyébként mindig nagyon szívesen nyitottam a velem egyidősek felé is.

- Honnan, miből merítesz, amikor dalokat írsz? 

- Önmagamból dolgozom. Képzeld el, hogy van egy nagy, elméleti árok, melyben benne vannak a múltam történései, akár szerelmi élet, akár más emberi kapcsolatok tekintetében: sok tönkrement barátság és az életemből eltűnt személy is.

- Egyszer azt nyilatkoztad, hogy a bohócmaszk segített olyat is kihozni magadból, amit máskülönben nem sikerült volna. Mire gondoltál? 

- Egy kicsit mindig maximalista és perfekcionista voltam, és ez a mai napig nem változott. Emiatt pedig bizonyos mértékig nehéz volt kiállnom a színpadra, az emberek elé úgy, hogy előtte ezt még soha nem tettem meg. Tehát a bohócmaszk kezdetben egy kis megnyugvást jelentett számomra. 

- Hogyan látod, mennyire nehéz ma felvállalni magunkat? - Ha erős a személyiségünk, ez abszolút nem okozhat nehézséget. Viszont a gyors információáramlás és a rengeteg vélemény miatt könnyen eltántoríthatnak minket attól, hogy megmutassuk magunkat. Ezzel kell küzdenünk. De ha tényleg hiszünk valamiben, annak úgy kell történnie, különben egyszer csak azon kapod magad, hogy mások elvárásai szerint élsz. Mindig csináld azt, amit te szeretnél, hiszen a „legvégén" a saját életedre kell visszatekintened! 

Ördögh István

0
Volt egyszer egy élelmiszerbolt
A színpadi lét bulis változatban

Kapcsolódó hozzászólások