Volt egyszer egy élelmiszerbolt

Szombaton ott voltam, ahová utoljára 1980-ban tettem be a lábam. A Mogyoró cukrászdában, az üzletsoron, ami pont olyan közel volt a hármas óvodámhoz, hogy betérjek minden délután egy sütire anyukámmal. Uzsonna után mindig jól jött a desszert, vagy a gépi csavart fagyi, amiért örömmel álltam sorba, még ha hosszú is volt. A legendás Mogyoró cukrászda ma már üresen áll, a szomszédos boltok is kicserélődtek az elmúlt évtizedek alatt. Gyuri bácsi textilboltja helyén a könyvtár áll, a Mini gólya és a Bútorbolt is már csak az emlékezeté, van helyette kerékpárszerviz, tornaterem, kozmetika.

Régi szép idők

Talán még sokan emlékeznek, hogy a tornaterem helyén nyílt meg a hatvanas évek közepén a 163-as számú élelmiszerbolt. Az egykori dolgozók hoztak össze a hétvégén egy találkozót sok-sok évtized után. A boltosok hozták a fehér köpenyüket, a régi egyenruhájukat és régi emlékeiket. A nosztalgikus összejövetel helyszíne az oly' sokat emlegetett Mogyoró cukrászda volt, az a hely most éppen üres, nem bérli senki, így ott tartották a boltosbulit. - Én 1970-től '84-ig dolgoztam ebben a boltban, először eladó, pénztáros, aztán meg vezető is lettem, majd kimentem ugyanettől a vállalattól boltvezetőnek a kettes telepre. Ez a társaság, aki itt van, mindenki a barátom, a csapat 80 százalékával együtt dolgoztam, és nagyon szerettük egymást, nagyon jó kis társaság volt - meséli Soltész Bertalanné. - Arra is emlékszem, hogy az első fizetésem 1200 forint volt, ami akkoriban nagyon jó fizetés volt, abból bizony megéltünk a '70-es években, most meg ennyi pénzzel le se merünk menni a boltba. Ez volt a város legnagyobb élelmiszerboltja, nagyon híres volt a környéken, mert itt mindent lehetett kapni. Az üzletsoron meg pláne, hiszen itt volt Gyuri bácsi boltja, meg a fodrászat, mind itt voltunk sorban. - Mindent lehetett kapni ebben a boltban. Télen még banánt és narancsot is, ezek ritka dolgok voltak akkoriban, de azért mi árultuk - csatlakozik a beszélgetéshez Török Sándorné, aki 1975-től '78-ig volt tanuló az üzletsori élelmiszerboltban. - Azt hiszem egy kiló kenyér 3,60 volt, a kifli 40 fillér, ilyenekre emlékszem, de a többire már nem. Sok régi emlékem van viszont a kollégákról, nagyon szerettünk itt dolgozni, összetartó közösség voltunk, sajnos már sokan meghaltak.

Született kereskedők 

A bejáratnál színes retró bevásárlókosarak fogadnak, az asztal körül pedig ismerős arcok. Boltos nénik, akiket szinte egytől egyig megismertem. A szemközti falon kiállítást rögtönöztek fehér boltos köpenyekből, fotófalat csináltak azoknak, akik már nincsenek közöttünk, gúlát építettek konzerves dobozokból, és elhozták féltve őrzött fényképalbumjaikat is. Jó volt oda bemenni, mintha egy zajos élettel teli boltban lettem volna. 

- Az általános iskola után kereskedelmi középiskolában tanultam tovább, itt voltam ebben a boltban tanuló élelmiszeripari eladó, szóval innen indult a pályafutásom - mondja Horváthné Szendrei Szilvia. 

- Nézegetem ezeket a régi emlékkönyveket, brigádnaplókat, amik nekem is sokat mesélnek a múltról, de ez még nem az én történetem, hiszen sokkal régebbi a történet. Régen ez egy könnyű pénzkereseti lehetőség volt, könnyű, szép szakma. Én szerettem az emberekkel foglalkozni. A pénzkereseti lehetőséget még nem láttam benne fiatalon, de sok minden mást igen, a segítségnyújtást, hogy hogyan kell kapcsolatot teremteni, beszélgetni, értékesíteni.

- Mindenki nagyon izgatottan várta, hogy a mai nap eljöjjön és találkozzunk. Én nagyon örülök neki, hogy ennyi év után újra együtt vagyunk, és hogy én is itt lehetek. Biztos vagyok benne, hogy nem csak a saját, hanem mindenki nevében mondhatom azt, hogy az élelmiszerboltban eltöltött időszak a szívünkben nagyon mély nyomot hagyott. Sokat nevettünk, támogattuk egymást és nagyon sokat tanultunk - idéz fel réges-régi emlékeket Vaskó Györgyné, a találkozó egyik szervezője. 

- Itt született kereskedők ülnek, akik még ismerték a vásárló keresztnevét, ismerték a kereskedelmet, a vevők is ismertek minket, és egy nagy családként dolgoztunk. Mindenkinek gyönyörű emlékek vannak ezzel kapcsolatban a szívében, és nagyon nagy dolog, hogy ennyi év után még össze tudtuk hozni ezt a kis találkozót - teszi hozzá az összejövetel másik mozgatórugója, Erdélyiné Jutka. 

- Én már 6 évesen tudtam, hogy boltos akarok lenni, 22 évet voltam a kereskedelemben, ebből 9 évet dolgoztam az üzletsoron, a 163-as számú Borsodi Élelmiszerkereskedelmi Vállalatnál, mert ez volt a neve, ha jól emlékszem, utána pedig saját élelmiszerboltot nyitottam, de úgy gondolom, hogy ez a kollektíva, ez a társaság és ez a helyszín nagyban befolyásolta az életemet és a kereskedelemhez való viszonyomat - meséli Bem Erika. 

- Tudomásunk szerint 1995-ben zárt be itt a bolt és 1964-ben nyitott, szóval évtizedekig kiszolgálta a városiakat. Jelenleg semmi nincs ebben a helyiségben, ahol most vagyunk, ajándékba kaptuk erre az egy napra az üzletet egy debreceni tulajdonostól, aki semmit nem kért érte cserébe, ugyanis azt mondta, hogy ő még ilyet nem hallott, hogy 60 év után egy boltos kollektívát meghívnak, és mondta, hogy akkor ő megvárja, míg hétfőn kipakolunk, és utána nyitja csak meg a saját üzletét. A találkozó közös sétával és fotózással zárult. A bolt egykori dolgozói felvették a munkaruhájukat, a fehér köpenyüket és abban sétáltak át a bolt egykori bejárata és kirakata elé, hogy fotókon is megörökítsék a találkozójukat. 

berta