A történet magát írja
Az Ünnepi Könyvhét alkalmából első osztályosoknak tartott közönségtalálkozót a Hamvas Béla Városi Könyvtár. Június 6-án a tiszaújvárosi Kazinczy Ferenc Református Általános Iskola és a Sajószögedi Kölcsey Ferenc Körzeti Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola kisdiákjai Igaz Dórával ismerkedhettek meg, aki érdekes beszélgetéssel és sok-sok könyvvel várta lelkes közönségét.
Az egyórás program végén az általa írt történetekről és a gyermekek olvasási érdeklődéséről is kérdeztük az írónőt.
- Tervszerűen készül a közönségtalálkozókra?
- Minden találkozó nagyon különböző, nem nagyon lehet felkészülni. Nagyjából azért mindig tudom, miről szeretnék beszélni, viszont egyáltalán nem biztos, hogy a kicsik azt szeretnék hallgatni, úgyhogy mindig felmérem, mi érdekli őket. Ha olvasták már valamelyik könyvemet, közösen beszélgetünk, de akkor sincs semmi baj, ha nem. Olyankor igyekszem felkelteni a figyelmüket, próbálok kedvet csinálni a történeteim megismeréséhez. Ma is nagyon helyes és érdeklődő gyerekekkel találkoztam, öröm volt itt lenni.
- Hogyan születnek a meséi?
- Mindig szerettem történeteket szőni. Ezeket később, anyaként már nemcsak továbbadtam a gyerekeimnek, hanem le is írtam. Ugyan a gyerekeim már nagyok, de rengeteg ihletet kapok folyamatosan, hogy mi mindent mesélhettem volna még nekik. Nagyon élvezem az alkotófolyamatot, azt különösen, amikor a történet magát írja, és még én sem látom pontosan, mi fog kisülni a kalandok sorozatából a legvégén. Sokkal izgalmasabb elbeszélések születnek így ahhoz képest, mint amikor az ember egy merev vázlat szerint halad.
- Mennyiben törekszik tanulságok megfogalmazására a meséiben?
- Nem lényeges, hogy tanulságokat rejtsek el a történeteimben, sokkal inkább azon igyekszem, hogy érdekes legyen a kicsik számára mindaz, amit írok. Ha túlságosan oktató szándékkal próbáljuk a fejükbe verni az úgymond igazságot, az soha nem működik. Egyébként a gyerekek ösztönösen ráéreznek arra, mi a helyes, és ha megtalálják egy mesében, akkor igazán képesek azonosulni is vele.
- Miként látja, napjainkban mennyire fogékonyak a kicsik az olvasás iránt?
- Mindig „eltemetjük" az olvasást, de én szerencsére egyfolytában azzal szembesülök, hogy ebben a kicsi korban minden érdekli a gyerekeket - a könyvek is. Bár hajlamosak vagyunk általánosan kijelenteni, hogy a számítógépek és az okostelefonok idejét éljük, de az írott szó és az elmondott mese napjainkban is nagyon fontos az apróságok számára.
Ördögh István