Nyárs, szalonnaprés és kerozinszag

Megannyi tábortűz pipált bodor füstöt Szederkény egére, kiegészítve a fehér bárányfelhőket, amikor megérkeztem a Nyárs-partyra. A grillgyújtó folyadék sugárhajtómű-üzemanyag illata, és az éppen meggyújtott tűz tömény füstje természetesen azonnal felém kezdett szállni, mintha egyszerre szerettek volna tartósítani. 

Tavaly egy hétig nevetgéltek rajtam a kollégák, amikor elmentem a szederkényi Nyárs-partyra, és rácsodálkoztam a szalonnaprés nevű szerkezetre. Simán gofrisütőnek néztem, azt hittem itt csak találtak neki új feladatot - újrahasznosítás, magyarul recycling, haladunk a korral, ilyesmi. Az a helyzet, hogy városi gyerekként én már akkor is szédülök, ha nincs beton a talpam alatt, így pedig nem ismerhetek minden népi eszközt. 

Akkora gyakorlatom van ezekben a dolgokban, hogy például a két paradicsompalántát, amit kísérletképpen vettem az erkélyre, egy hét alatt sikerült kiszárítanom. Ha tudtam volna, hogy ezeket itatni, becézgetni, és simogatni kell, vettem volna inkább egy macskát. 

Amúgy sem olcsó mulatság, ha összeadom a két palánta, a cserepek, a föld, és a permetezőszer árát, annyiból simán több paradicsomot kapok a piacon, mint ami megtermett volna rajta. Szóval idén is volt Nyárs-party Szederkényben a művelődési központ szervezésében. 

Amíg a tűzgyújtó-mesterek a parázsra vártak, beültem a helyi nyugdíjasklub tagjai mellé, akik elmondták, hogy tulajdonképpen ez a rendezvény egy újkori dolog, csak néhány éve van, egészen pontosan amióta itt a sarkon lebontottak egy régi házat, és rendezvénytér lett a területből. 

Azelőtt, amikor ők voltak fiatalok, aratáskor volt hasonló buli, cséplés után főztek valamit bográcsban - paprikás krumplit, öhönt -, és utána ment a tánc. Miután megbeszéltük, ki hogyan került annak idején Szederkénybe, a családra terelődött a szó. Kiderült, mindenkinek legalább az egyik, sokaknak mindkét gyerek külföldön él, az unokáknak pedig már fogalmuk sincs olyan dolgokról, mint a sült szalonna. Tőlünk nyugatra ezt csak simán zsírnak hívják, és a májhoz hasonlóan megy a macskakajába. 

Amit ők megesznek az az oldal császár, vékony szeletekre vágva sütik meg, és bacon-nek hívják. Közben Jézsó Gábor, a városrész önkormányzati képviselője megnyitotta a bulit.
- Nagyon örülök, hogy a nyár első rendezvénye ide kötődik Tiszaszederkényhez - mondta Jézsó Gábor.
- Ezek az együtt töltött alkalmak minőségi idők, minőségi találkozást jelentenek a családoknak, barátoknak, akik ilyenkor letéve az elmúlt időszak terhét, tudnak beszélgetni, sütögetni, iszogatni. 

Ez így is történt, a nyugdíjas csapat mellett sok kisgyerekes fiatal, a sarkon pedig néhány vidám hölgy forgatta a nyársat, a felirat szerint az AKT csapata. - AKZO-n Kívüli Társaság - mondja Tóth Katalin. - Bezárták a gyárat, 2011 januárjában kellett leszámolnunk, de itt minden évben összejövünk, meg mikor hol. Szétment a társaság, mindenki máshol dolgozik, én pedig már nyugdíjas vagyok pár éve. 

- De jobb így nyugdíjban, nem?
- Rám kell nézni.
- Kisimult, vidám... Szeretnék én is nyugdíjas lenni! 

Még egy kicsit elnosztalgiáztunk a hölgyekkel a hatvanas évekről és a festékgyárról, aztán este kilenc órakor megérkezett a főváros felől a beígért eső. Ez bulizáró jel volt, én is elindultam hazafelé, hogy megszabaduljak a jövő évig elegendő rám szállt füstmennyiségtől. 

Surányi P. Balázs