A saját mércénk szerint

Derűs dalaival fokozta az „őszi nyár" hangulatát a Cozombolis zenekar a Gasztro korzó színpadán. Az együttes tagjai a hétköznapokban is fontosnak tartják a segítségnyújtást, az általuk létrehozott „Boldog nap" az ifjúság zenei fejlődéséért alapítványon keresztül támogatják a rászoruló fiatalokat. 

- Egy oktatást kiegészítő alapítvány a miénk - mondja Cozombolis Leonidász Péter, a formáció frontembere. - Sokaknak jólesne, ha valaki azt mondaná, segít hozzájutni egy hangszerhez. Szintén elképesztő, milyen sok gyerek él 100-150 kilométerre a Balatontól, aki még soha nem látta a magyar tengert. Én is akkor szembesültem ezzel, amikor először meghívtak bennünket az Erzsébet Üdülőközpontba, Zánkára. A vízparton sétálva egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy néhány kamasz néma csendben nézi a vizet. Először megijedtem, azt hittem, valaki bántotta őket. Megkérdeztem, mi a baj, aztán elmondták, hogy nincs semmi probléma, csak ők még nem látták a Balatont. 

- Milyen emlékeid vannak még a jótékonykodásról? 

- Előfordult, hogy valakinek vettem egy gitárt. Nem drága darabra kell gondolni, de a tehetsége próbálgatására megfelelő volt. Az anyagiakon kívül is igyekszem mindig motiválni a rászorulókat, hogy van remény a kiemelkedésre. 

- Mi az, amit pénzügyi helyzettől függetlenül bárki megtehet másokért? 

- Egy ismerősöm hajléktalan lett. Amikor megtudtam, felhívtam az önkormányzatot, a humánszolgáltató központot, felültem a biciklire, megkerestem a srácot, és igyekeztem meggyőzni, hogy az „erejéhez" mérten ő is cselekedjen, máskülönben nem fog sokáig élni. Tény, hogy minden pénzbe kerül, de ennek ellenére is van egy-két lehetőség - kinek mi a saját mércéje szerint -, hogy könnyítsünk mások helyzetén. 

Ördögh István