Ugródeszka, mely kinyitja a világot

Mozart, Beethoven, Schubert, Brahms, Strauss és Liszt műveit élvezhette a közönség szeptember 19-én a zeneiskola hangversenytermében. A Bécsi esték című négykezes zongorakoncerten nem csupán kellemes dallamokat hallhattak az érdeklődők, mert az előadók egyike - ha csak rövid időre is - de hazatért. Ő a városunkból elszármazott zongoraművész és zenetanár, Ujj Emőke, aki öt év eltelte után, egy nemzetközi koncertturné keretében, ezúttal pályatársával és régi barátnőjével, Kiss Juliannával karöltve játszott újra nekünk. 

- Megint csak nagy örömöt okozott Tiszaújvárosban fellépni, igazán szép gyerekkorom volt itt, sok-sok kedves emlék fűz ide - vezeti be beszélgetésünket Emőke. Örülve az emlékek felemlegetésének, meg is kérem, idézze fel, ki volt az első tanítványa harminc évvel ezelőtt. 

- Polozun Valika. Emlékszem, hatéves volt, amikor eljött egy koncertemre, és azt mondta nekem: olyan akar lenni, mint én. Azóta már kisbabája van, és Svájcban él. Harminc év elteltével nagy öröm volt megélni, hogy az édesanyja is eljött a koncertemre, és üdvözölt a műsor után. Az első, második osztályos osztályfőnököm szintén - mondja meghatottan. Egykori növendékéhez hasonlóan Emőke is messzire került, immár húsz éve él a világ egyik legnépszerűbb turisztikai célpontjában, a mexikói Cancúnban, ahol megalapította a Magyar Kulturális Fesztivált. A pódiumbeszélgetésekkel, konferenciákkal, étel- és borkóstolókkal, valamint magyar zenei koncertekkel tarkított esemény minden évben több ezer látogatót - köztük a mindenkori magyar nagykövetet - vonz, idén már a tizenötödiket rendezték meg. A többnapos programsorozat jelentőségét bizonyítja, hogy hazánk köztársasági elnöke 2016-ban a Magyar Arany Érdemkereszttel tüntette ki Emőkét. 

- Soha nem gondoltam volna, de ez lett itt az egyik legnagyobb fesztivál. Többen próbálták is utánozni ezt a projektet, de tizenöt alkalomig még senki nem tudott eljutni. Azóta alakultak más fesztiválok is, de én vagyok az egyetlen, aki a kezdet óta sikerrel folytatja. Van már hárfafesztivál és operafesztivál is, viszont ezeket mind utánam kezdték el - meséli. Előadóművészi tevékenysége és a magyar fesztivál szervezése mellett Emőke nagy szenvedélye harminc év elteltével is a tanítás. Növendékei között vannak kedvtelésből zongorázni tanuló kezdők, haladó hobbizenészek és egyetemi felvételire készülő fiatalok is. Korábbi tanítványai közül sokan ma már szimfonikus zenekarokban játszó művészek és tanárok. Növendékei kapcsán adta magát a kérdés: mivel emelkedett ki Amerikában az Észak-texasi Egyetemen, amikor doktori címének megszerzésén fáradozott. 

- Jól tudtam és szerettem is elemezni. Noha nekem nem kellett volna egy nagy diplomamunkát készítenem, a zeneelmélet tanárom rábeszélt, hogy írjak egy igazi, erős, hosszú disszertációt. Az előadóművészi szakokon sokan csupán az ötvenoldalas dolgozatot választják, majd zongoráznak és beszélgetnek a képzés zárásaként. Ezzel szemben én azt tűztem ki célul, amit minden zeneelmélettel foglalkozó hallgató: vagyis csak írtam. Amikor elkészültem, otthon elvittem az anyagot a Bartók Archívum igazgatójához, Somfai Lászlóhoz, aki nagyon jónak találta. Egyébként a mai napig összesen húszan honosították a külföldön szerzett diplomájukat a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, és én is köztük vagyok - mondja, majd hozzáteszi: a zenei oktatás itthon nagyon erős már a kezdetektől fogva, főleg a szolfézs. Ezért szerte a világban tárt karokkal várják azokat, akik Magyarországon megállják a helyüket a pályán. Emőke úgy véli, ők külföldön is sikeresek lesznek. Mivel a Vándor Sándor Zeneiskola is büszkélkedhet ígéretes tehetségű diákokkal, kíváncsi vagyok, mi szükséges egy, az Emőke sikertörténetéhez hasonló pályafutás kialakításához.

- Fontos, hogy olyan tanár legyen a növendék mellett, aki mecénás is, azaz képes legyen segíteni a tanítványt. Akárcsak az én egykori tanárnőm Amerikában: ő intézte el, hogy egyetemi segéd legyek, ajánlotta, hogy melyik koncerten érdemes játszanom, kivel vegyem fel a kapcsolatot. A diák részéről pedig a kitartás is nagyon fontos, hogy ne adja fel könnyen. Nem szabad elkeseredni, ha nehezebb a helyzet, hanem meg kell találni a megfelelő embereket a továbblépéshez. És tanuljon az ember külföldön is, ne ragadjon le egyetlen helyen. A külföldön tanulás egy olyan ugródeszka, amely kinyitja a világot. 

Ördögh István 

0
Szépkorúnak lenni jó
Folyékony művészet a vásznon

Kapcsolódó hozzászólások