Szépkorúnak lenni jó
A minap összefutottam az utcán egy rég nem látott kedves ismerőssel. Felette is eljártak az évek. Amikor arról kérdeztem, hogyan telnek nyugdíjas napjai, csak annyit mondott, fiatalként egyáltalán nem úgy képzelte el, mint ahogyan most megéli. Azt hitte, majd otthon ül, tévét néz, kötöget, esetleg az unokáknak sütöget. Nem így lett. Kulturális rendezvényekre, klubfoglalkozásokra jár, kirándul, utazgat, a volt kollégákkal havonta összeülnek megbeszélni a világ aktualitásait, online idegen nyelvet tanul. Mindent bepótol, amire fiatalként nem volt ideje, lehetősége. Szerinte szépkorúnak lenni jó! Rögtönzött utcai felmérésem eredménye ugyanez lett. Hiába kérdeztem az árnyoldalakat. De nem fáj, nem rosszabb, nem nehezebb? A legtöbben csak legyintettek és hozzátették, nincs az a gond, amin nem lehetne túllépni
- Hálás vagyok a sorsnak, hogy megélhettem a nyugdíjas kort. Ez maga a boldogság. Sokat jönnek az unokák. Mindig jó valakire várni. Idősnek lenni csodálatos dolog - mondja mosolyogva Pap Jánosné, aki rohan is tovább, mert jelenése van az Idősek hete ünnepi megnyitóján. Itt voltak nem csak a helyi szépkorúak, hanem testvérvárosunk nyugdíjas klubjainak delegáltjai is. Azt szokták mondani, mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát. Így gondolja Sánta József, a Polgári Nyugdíjasok Egyesületének tagja is.
- Én nem öreg vagyok, csak régóta fiatal. Egészen pontosan egy újrahasznosított tinédzser - mondja mosolyogva.
- Amikor eljöttem nyugdíjba 15 évvel ezelőtt, tudtam, hogy én nem ülhetek le odahaza a sarokba. Ha ezt tettem volna, ma már biztosan beteg, depressziós ember lennék. Tudtam, hogy tevékenykednem kell tovább. Ezért is csatlakoztam a nyugdíjas klubhoz. Itt együtt vagyunk, segítjük a másikat, programokat szervezünk magunknak. Nem hagyjuk egymást unatkozni. Hiába van 70 év felett az ember, az egészségünk megőrzése most is ugyanolyan fontos, mint 30 évvel ezelőtt. Nekünk sem mindegy mit eszünk, iszunk, csinálunk nap, mint nap. A fitt időskorért sokat kell tenni! A közösség erejét emelte ki Bodnár Györgyné is, a Kazincbarcikai Nyugdíjas Tagozat elnöke, aki szerint a magánynál nincs rosszabb, az idős embereknek társaságban a legjobb.
- Szeretem, hogy nem kell korán felkelni, hogy időben beérjek a munkába. Rengeteg szabadidőm van, amit arra fordítok, amire csak szeretném. Ebben a városban rengeteg szórakozási lehetőség van az idősebb korosztály számára is. Úgy érzem, itt nagyon megbecsülnek bennünket. Nagyon jó szépkorúnak lenni - nyilatkozta Pallagi Imréné. Egy idő után már nem a külső a legfontosabb. Az évek mindenkin nyomot hagynak, ha tetszik, ha nem. Nincs az a mennyiségű botox vagy profi plasztikai sebészi kés, ami el tudná tüntetni a legmélyebb ráncokat. De talán nem is kell. Így gondolják azok, akik megélhették a nyugdíjas kort egészségben. Nekik már ez a legfontosabb.
- Idén töltöttem a 93. életévemet, de mind a mai napig aktív vagyok. Délelőtt lemegyek az Őszirózsa klubba, beszélgetünk, együtt megebédelünk. Persze szoktam tévét nézni, de minden nap olvasok és rejtvényt fejtek. Talán szerencsés genetikát örököltem. A szüleim és a nagyszüleim is több mint 90 évesek voltak, amikor meghaltak. Öregen is szép az élet. Van 3 gyerekem, 7 unokám és 8 dédunokám. Ő értük érdemes élni - mondta Pallagi Imréné. Mindenki siet, szalad. Egy férfi rohanás közben azért válaszol. A világ legjobb dolga nyugdíjasnak lenni! Aki mást mond, az hazudik!
O.K.