Tájak, emberek, történetek
A magyar kultúra napja alkalmából szervezett rendezvénysorozat kezdeteként válogatott műveivel mutatkozott be Murvai Ervin Szabolcs fotográfus a Városi Kiállítóteremben. A február 18-ig látogatható, Saudade című tárlaton különleges helyszíneket és sejtelmes portrékat egyaránt felfedezhetnek az érdeklődők. A kiállítás ünnepélyes nyitányát Sztefanyuk Miroslav zenetanár gitárjátéka alapozta meg, majd Kákóczki András művészettörténész, a Miskolci Galéria tagintézmény-vezetője jellemezte az alkotót és a falakat díszítő fotókat. - Látszólag sokszor csendes, mozdulatlan képek, melyek a természet és benne az ember tanulmányozását és megértését célozzák meg.
Ervin munkáiban a kontextus, az érzelem és az intimitás erőteljesen keveredik olyan képeket alkotva, amelyek nemcsak a szemünket, hanem a lelkünket is megszólíthatják. A nagy összefüggésekre, a fizikai valóságban rejtőző törvényszerűségekre való ráeszmélést is hordozzák magukkal. Ervin művészi érzékenységgel ragadja meg a természetet és az embert is úgy, hogy szinte beleborzonghatunk. Fotói valami lélegző, lüktető, párás-ködös világba repítenek minket. Olyan helyre, ahová vágyakozhatunk, vagy ahol menedékre lelhetünk.
Ezek a képek érzékeny, finom rezdüléseket vesznek észre világunkból. A kiállításon szereplő munkák mindegyike egy-egy történetet mesél el. Legyen az akár emberi, társadalmi, természeti vagy személyes kérdéseket érintő, az összes kép Murvai Ervin fotográfus egyéni látásmódját tükrözi - fogalmazott megnyitóbeszédében Kákóczki András. - A saudade egy portugál kifejezés, amely számomra valami érdekesnek vagy fontosnak az elvesztését takarja. Ennek alapján Dublintól Fokvárosig az életem meghatározó helyszínei és momentumai láthatók a teremben. Ezek után ma is vágyakozom, és szerintem tíz év múlva is ugyanígy fogok érezni - nyilatkozta lapunknak Murvai Ervin Szabolcs, aki fotóművész édesapja, Murvai György példáját követve immár több mint negyven éve foglalkozik fényképezéssel. - Mindig egyfajta belső béke inspirálja a képeimet. Amikor elérkezem egy olyan tájra, amely megragad, szeretném azt magammal vinni. De nem természetfotós megközelítés szerint.
Ördögh István
