„Sharenting” - a túlposztoló szülők
Adatlopás és hamisítás, kiberbűnözés, online pedofília, „cyberbullying", azaz internetes zaklatás. Fontos témák voltak az idei gyermek- és ifjúságvédelmi konferencia fókuszában, amit a Tiszaújvárosi Humászolgáltató Központ szervezett a Hamvas Béla Városi Könyvtárban. A rendezvényen Majó Márk Gábor gyermekvédelmi szakember, a Promise Egyesület elnöke tartott előadást a gyerekek és a digitális eszközök kapcsolatáról.
- A virtuális tér veszélyei a konferencia fő témája. Lehet erről eleget beszélni?
- Egyértelműen nem. Nagyon fontos téma, ami meghatározza a hétköznapokat és a gyerekek viselkedését és nevelését is. Nekünk, felnőtteknek nagyon sokrétű felelősségünk van abban, hogy a gyerekekkel mi történik az online térben. Nekünk kell őket vezetni, segíteni abban, hogy el tudjanak igazodni ebben a labirintusban.
- Mik az internet legnagyobb veszélyei a gyerekekre?
- Vannak közvetett és közvetlen veszélyek, így lehet csoportosítani a problémákat. Az adatvédelem az egyik legjelentősebb veszélyforrás, hogy a gyerekek mit posztolnak akár magukról, akár egymásról. De veszélyforrás az is, hogy ők mivel töltik az idejüket, milyen tartalmakat néznek, az megfelel-e a korosztályuknak, vagy szellemi érettségüknek. Illetve az, hogy egymással hogyan kommunikálnak ezeken a felületeken, hogyan nyilvánítanak véleményt, kritikát, ezekről a kérdésekről nagyon fontos beszélni.
- A szülők ismerik a veszélyeket? Komolyan veszik azokat?
- Van egy új kifejezés, a „sharenting", ez az angol „share", mint megoszt és a „parenting", mint szülőség szavakból született. Ez a túlposztoló szülők magatartására utal, merthogy van ilyen. Ez akár már a gyermek születése előtt elkezdődhet, gondoljunk csak az első ultrahangos felvételekre, amiket sok szülő büszkén oszt meg az interneten. Egy átlagos 12 éves gyerekről az évek alatt közel 1300 kép kerül ki az internetre, aminek a többségét bizony a szüleik töltik fel róla. Azért azt is el kell mondanom, hogy sok esetben tapasztalom az ellenkezőt, amikor a szülők nagyon is jól érzékelik, hogy ez mennyire jelentős probléma, akár az ő nevelési helyzeteikben, de akár a gyerek is jelezhet problémákat. Gyakran viszont az a baj, hogy egyedül érzik magukat ebben a helyzetben, és nem tudják, hogy kihez tudnak fordulni, honnan tudnak segítséget kérni. Találkoznak egy problémával, de nem látják, hogy annak milyen megoldása vagy kimenetele lehet, talán ez az egyik legnagyobb feladata a szociális segítőknek és szakembereknek, hogy ebben tudjuk megtámogatni a családokat.
- Milyen esetekkel találkoznak a leggyakrabban?
- Rengeteg esettel találkozunk. A személyes adatokkal való visszaéléstől kezdve a kortárs bántalmazáson keresztül szinte mindennel. A „cyberbullying", vagyis az online zaklatás nagyon gyakori. Például rengeteg közösségi médiafelületen van sok-sok osztálycsoport, érdemes megnézni néha, hogy miért is jön létre ez a csoport, és ott bent mi történik. Mi ebben is egy kis tudatossággal próbáljuk segíteni a közösségeket. De nagyon széles a dolog, vannak komolyabb ügyek is, amiben mi csak segítőként tudunk részt venni, mert mondjuk hatósági eljárást követel, például a különböző fényképekkel, akár még a szexuális tartalmú képekkel való visszaélés is.
venna