Nosztalgikus modellezőnap
Valamikor a nyolcvanas évek közepén a Lordok házával szemben még megvoltak azok a kis földszintes épületek, barakkok, ahol annak idején a várost építő rabokat szállásolták el. Ekkor már mindenféle raktárakként szolgáltak, de volt ott MÉH-telep is, szódás üzem, a legutolsóban pedig a Magyar Honvédelmi Szövetségnek, az MHSZ-nek volt a repülőmodellező klubja. Talán ötödikesek lehettünk, amikor iskola után majdnem minden nap átgyalogoltunk ide a város másik végéről, ahol a szomszédban, a szederkényi úti kockaházban még működött a kisbolt. Ott vettünk fejenként negyed kiló frissen sült, meleg kenyeret, és azt rágcsálva vonultunk be a modellezőbe. Nem kell olyan hatalmas dolgot elképzelni, valamelyik termelőszövetkezetben előre levágott fadarabokból és kartonpapírból előrerajzolt, Papirusz nevű repülőn dolgoztunk hónapokig. Ennél komolyabb modelleket csak képeken láttunk, el sem tudtuk képzelni, hogy valakinek rádió-távirányítós, vagy ami még nagyobb dolog volt, motoros gépe legyen. Ehhez képest óriásit fejlődött a modellező világ. Május 18-án a Borsodi RC Modell XV. Sajóörösi RC Modellező napján a távirányító és a motor már alapfelszereltségek voltak.
- A Papirusz végül is nem volt rossz repülő - mondja Nagy Pál Ferenc, aki 1965- ben kezdett modellezni Kazincbarcikán -, mert súlyban a modell felületéhez képest aránylag normális szerkezet volt. Csak, ha valaki rosszul építette meg, akkor volt baj, mert minimum 210 gramm volt a súlya, de ha 230-ra sikerült, akkor már olyan dögnehéz volt, hogyha az ember megdobta, akkor tényleg merült lefelé, mint a tégla. De ha ugyanaz a gép megvolt csinálva rendesen, gyönyörűen másfél-két percet repült. Annak idején az úttörő kategóriában két perc volt a maximum start, 50 méteres zsinórral felhúzva.
- Erre emlékszem, a miskolci repülőtérre jártunk versenyezni.
- Rengeteg minősítő verseny volt ott, majdnem minden második héten jöttek Ózd, Barcika, Sajószentpéter környékéről. Miskolcon volt 3-4 klub is, akik hoztak ki modelleket, és tartották a minősítő versenyeket. Annak függvényében, hány másodpercet repült, besorolták 1-es, 2-es vagy 3-as kategóriába. Ha valaki elért egy másodosztályú minősítést, akkor már nem csak réteges lemezből, hanem balza fából is építhetett, meg még annak idején az a barna nátron papír volt, aminek a súlya majdnem duplája volt a japán papírnak, és minősítés után már japán papírt használhatott.
- Két percet kellett megrepülni, de volt, aki olyan jól elkapta a légáramlatokat, hogy elszállt a gépe kilométerekre a repülőtértől a hegyek mögé.
- Ez benne a sport, és ezért kell hozzá sportorvosi vizsga. Ilyen bizony megesik, és kilométereket kell erős tempóban gyalogolni, hogy visszaérjen a következő startra. Volt olyan, aki nyakig sárosan jött vissza, mert még valami patakon is át kellett gázolnia, hogy megtalálja a gépét.
- Nagyon sokat fejlődött ez a sport.
- Ezek itt mind elektromotoros gépek, háromfázisú motorral. Ebben a fehér gépben egy majdnem akkora teljesítményű motor van, mint annak idején egy centrifugában. A szárnyán a főtartórúd végig van rakva LED-el, és lehet a fényt váltani piros, sárga, zöldre, és ahogy megy a repülő ezek a fények villognak. Tegnap kint voltunk vele egy éjszakai repülésen, nagyon látványos volt.
Surányi P. Balázs