Még rengeteg dolga van

A Tiszaújvárosi Tavaszi Fesztiválon telt házas koncertet adott Kökény Attila és Rakonczai Viktor a Derkovits Művelődési Központ színháztermében. Fellépésük előtt készített interjúnkban a zenészpáros együttműködésének kezdetéről és a 15 évvel ezelőtt megélt élményeiről is kérdeztük a Megasztár ötödik évadának második helyezettjét, Kökény Attilát. 

- Mióta ismeritek egymást Viktorral? 

- Közel húsz éve. A megismerkedésünk idején a Piros Pezsgő Piano Bárban zongoráztam, akárcsak Viktor testvére, Imi. Ő szólt Viktornak, hogy hallgasson meg, mert jól játszom, és van egy nagyon jó dalom is, a Rád gondolok című. Később pedig Viktor megírta a Nincs semmi másom című dalomat. - Hogyan lett az ismeretségetekből barátság?

- Az ukrajnai háború kitörése idején szervezett egy jótékonysági koncertet a TV2. Felkértek, hogy magam is közreműködjek az eseményen a Nincs semmi másom című dallal, én pedig jeleztem a szervezőknek, szeretném, ha a szerző kísérne zongorán. Akkor volt lehetőségünk másfél-két órát beszélgetni, és rádöbbentünk, hogy már rég együtt kellene dolgoznunk, mert teljesen egyforma a zenei kultúránk. Ő is ott tanult, ahol én, ő is vendéglátózott, mint én, és közben az is kiderült, hogy mindketten David Foster és Quincy Jones rajongók vagyunk. Úgyhogy elhatároztuk, ha együttműködünk, azt nagyban csináljuk majd. Így született meg a tizennégy tagú zenekarunk, és elkezdtünk turnézni. Az elején azt mondtuk, már egy tíz állomásos koncertsorozattal is boldogok lennénk, végül harminchét lett belőle. Mindenütt telt ház volt, a szériát pedig az MVM Dome- ban zártuk idén áprilisban. Azt gondolom, nagyon szép dolgokat valósítottunk meg aznap Viktorral és a stábbal, úgyhogy két év múlva - akkor már Viktor 50. születésnapja alkalmából - ismétlünk majd ugyanott. 

- Tizenöt évvel ezelőtt ismert meg az ország a Megasztárban. Hogyan gondolsz vissza a műsorra?

- Minden percét imádtam, rendkívül jó zenei élményt adott nekem. Rengeteget tanultam, ott ismertem meg mindazt, ami a szakma profi műveléséhez kell. Elképesztő dolgok történtek velem abban a három hónapban. Ha újra harmincöt éves lehetnék, megint elkezdeném.

- Szoktál beszélgetni az egykori versenyzőtársaiddal? 

- Ritkán, de figyelemmel kísérem őket, és remek érzés látni, hogy működik az életük. Talán Renivel találkoztam a legtöbbször azóta. 

- Ha visszagondolsz, hogyan látod, változtál az akkori énedhez képest? 

- Azt hiszem, sokkal jobb emberré váltam. Köszönhetően a zenének is, ami egyfolytában az életem része. Még rengeteg dolgom van. 

Ördögh István