Maximálisan együtt kell játszani

A Színház Határok Nélkül rendezvénysorozat utolsó állomásaként a Szatmárnémeti Északi Színház művészei adták elő „A miniszter félrelép" című vígjátékot a Derkovits Művelődési Központban. A teátrum társulata hat év eltelte után Ray Cooney világsikerű bohózatával tért vissza városunkba, melynek apropóján a címszerepet játszó Rappert- Vencz Gáborral beszélgettünk.

- Nagyon derűs hangulatban távoztak a nézők a teremből, önök hogy érezték magukat nálunk ma este? 

- Mi szintén nagyon vidáman jöttünk le a színpadról, mert örülünk, ha boldogságot tudunk csempészni az emberek lelkébe. Ráadásul most olyan hosszú idő eltelte után újra itt, Tiszaújvárosban. Elég sokszor játszottunk már abban a színházteremben, viszont utoljára hat évvel ezelőtt. Azóta is többször hívtak bennünket, de mindig nagyon sűrű volt a program, ezért nem tudtunk hamarabb eljönni.

- Mennyire érzi testhezállónak a szerepét?

- Miniszter még sosem voltam, igyekszem minél kevesebbet hazudni az életben, úgyhogy ilyen szempontból eléggé távol áll tőlem ez a karakter. De komolyabbra fordítva a szót: ez egy bohózat, tehát ebben az előadásban nincsenek mély karakterépítések, egyszerűen csak egy dramaturgiai értelemben tökéletesre csiszolt darabot viszünk a színpadra. Egy remek színész írta, nekünk csak el kell játszani. Ugyanakkor alaposan meg kell teremteni a szituációt. A „Család ellen nincs orvosság" és a „Pénz az égből" című bohózatok után „A miniszter félrelép" már a harmadik Ray Cooney-darab, amit játszunk. És mindig örömmel, mert nagyon jól van megírva. Annál nagyobb boldogság pedig kevés adódhat egy színész életében, amikor ötszáz szempár hálásan csillog a nézőtéren, vagy amikor már látszik, hogy az arcizmok elfáradnak a nevetéstől.

- Milyen próbafolyamat előzte meg a produkció premierjét? 

- Nehéz, mert jóval kevesebb, mint hat hét állt a rendelkezésünkre, „A miniszter félrelép" pedig a rövid próbafolyamathoz képest egy nagyon összetett játék.

- Miben áll ez az összetettség?

- Kiváltképp fontos a megfelelő, azaz gyors tempó begyakorlása, mert ezt a produkciót nem szabad hosszúra nyújtani. A rendező, Lendvai Zoltán erre is nagyon ügyelt. Számomra az első felvonás egészen ördögi sebességű, egy pillanatra sem nézhetek félre. Igazán ébernek kell lenni, és elképesztően sok mindenre kell egyszerre figyelni, mert másodperceken múlnak a dolgok ebben az előadásban. Ha csak egyszer hibázunk, minden azonnal összeomlik. Maximálisan együtt kell játszani, ez a darab titka.

- Több pályatársa is úgy fogalmazott, hogy a vígjáték nehezebb műfaj egy színész számára, mint a dráma. Mit gondol erről?

- Talán nem nehezebb, de mindenképpen óriási felelősséget ró a színészekre. „A miniszter félrelép" című előadást is nagyon komolyan kell vennünk. Úgy kell játszani, mintha dráma lenne, mert az a vígjáték. Az egy másik tál tészta, hogy mulatságos. Azért egy másik tál tészta, mert örülök, ha veszik a poént, de nekem a drámát kell játszani. Nyilván a mély drámán senki nem nevet. De a komikus helyzetek drámaiak. Ezért is volt nagyon jó Lendvai Zoltán egyik utasítása, miszerint: „Halál komolyan kell játszani." Azt hiszem, ezt a szerző is megköveteli. 

- Miként jellemezné Ray Cooney írói oldalát?

- A hazugság az egyik központi témája, kitűnően megmutatja, milyen könnyen átverhetők az emberek. Éppen ezért talán néhányan azt szűrik le a vígjátékaiból, hogy ebben a világban az jár jól, aki hazudik. Persze, ez egy nagyon primális értelmezés, mert aki egy kicsit mélyebbre néz, látja, hogy nem így működnek a dolgok. Mindenesetre mindig van bennem egy pici óvatosság abban az értelemben, hogy nem szabad túlságosan szimpatikusra formálni a szélhámos karaktereket. Ugyanakkor Ray Cooney egy zseniális szerző, mert lehet, hogy három nappal egy előadást követően elfelejti a néző, miről szólt az általa írt darab, de az előadás megtekintése után biztosan boldogan megy haza. 

Ördögh István