Krónikás történelem

Írások, fotók, melyek ma már a történelem részei. A „Krónika 40" kiállítás a helyi hetilap elmúlt évtizedeit mutatja be. A Derkovits Művelődési Központ aulájában a város vezetői, olvasók, egykori és jelenlegi szerkesztőségi tagok együtt ünnepelték kedd délután a Tiszaújvárosi Krónika jubileumát. Van, aki írja, van, aki olvassa, van, aki szerkeszti, vagy tördeli és akad olyan is, aki terjeszti. Idén 40 éve, hogy megjelent a város első hetilapja, egészen pontosan 1983. november 3-tól lehetett megvásárolni az újságárus pavilonokban, boltokban 1 forintért. Ma már az önkormányzat támogatásának köszönhetően 8300 példányban jut el a helyiek postaládájába péntekenként az ingyenes Tiszaújvárosi Krónika. Kedd délután régi fotókon, megkopott újságpapírokon elevenedett meg a lap elmúlt 40 éve. 

- A 19. században került először komolyan napirendre a közéletben a sajtószabadság témája. Amikor a sajtótörvényről tárgyaltak annak idején a parlamentben, akkor Deák Ferenc azt mondta, hogy elég egyetlen egymondatos törvényt hozni: hazudni pedig nem szabad. Táncsics Mihály radikális mondata pedig az volt, hogy egyáltalán nincs szükség sajtótörvényre, vagy ha igen, akkor annak egy mondatból kell állnia. Az pedig úgy szól, hogy a sajtó szabad és mindentől korlátozásmentes - mondta megnyitó beszédében dr. Fülöp György, Tiszaújváros polgármestere. - Azért kezdtem ezzel a mondandómat, mert azt gondolom, mindannyian itt élünk a mindennapok valóságában, tudjuk, hogy mi történik az országban, a településeken, éppen ezért is nagy érték nekünk a Krónika, a helyi lap szabadsága. 

Azt gondolom, a sajtószabadság nem elsősorban az újságíró szabadsága, hanem az újságolvasóé. Az olvasó szabadon el tudja dönteni, milyen sajtóterméket olvas, és milyen véleménnyel tud azonosulni. Ma, amikor olyan világban élünk, amikor a tényeket elferdítik, és nem azt mondjuk, hogy hazugság, hanem alternatív tények; akkor minden olyan termékre szükség van, amelyik a tényeket tényként kezeli, és amelyik törekszik arra, hogy megírja az igazságot. Persze megjelennek benne vélemények is, amelyek szubjektívek. Tiszaújvárosra országos és európai szintet is büszkék lehetünk, ami a 40 éves Krónikának is köszönhető - zárta gondolatait a polgármester. 

Berta Judit, a Krónika főszerkesztője összefoglalva az elmúlt évtizedeket kiemelte, nem csak az újságíróknak, hanem mindenkinek van egy „Krónikás" története. Van, akinek, azért mert olvassa, sok városlakónak pedig azért, mert részesei, szereplői lehettek a lapnak. - Negyven év távlatából azt gondolom, hogy a Krónika már történelem, a város történetének része. Kevés olyan település van, ahol ilyen sok esztendőt meg tudott élni egy városi újság, egy közösség hetilapja. Ez köszönhető a mindenkori városvezetésnek, az önkormányzatnak is, akik amióta én itt dolgozom, mindig is segítettek és támogattak bennünket, és itt nem csak az anyagiakra gondolok. Mi értük is vagyunk, ők pedig mindig mellettünk álltak, amit itt is szeretnék megköszönni - mondta a főszerkesztő. 

- A Krónika ma is a várost szolgálja. Tájékoztat, informál, hitelesen, objektíven történeteket mesél rólunk, nekünk; mert ez a lap a miénk, nekünk szól, hozzánk szól. Ez a város ezerarcú. Mindig van egy történet, egy érdekes karakter, vagy emberi sors, mi pedig nem hagyjuk, hogy elrohanjanak a hírek mellettünk, azokat mindig megragadjuk és leírjuk. Bár a Krónika korosodik, de ha ránézek az újságra nem egy öregurat vagy egy meglett korú hölgyet látok, hanem egy fiatalos, lendületes, színes; a világra nyitott és egy sokkal érzékenyebb újságot, mint korábban. Természetesen nem elvéve a korábbi Krónikák érdemeit! Ezt a változást bizonyára önök is látják az újságban. Igyekszünk felvenni mi is a tempót a mai gyors világgal. Azt gondolom, hogy ez a lendületesség, színesség, ez a fiatalosság, mind visszatükrözi szerkesztőségünket, ami kollégáim értékeit, tulajdonságait is tükrözi. Ez a lap visszatükrözi a csapat lelkületét, lendületét. Büszke vagyok a kollégáimra, akik írják, szerkesztik a lapot. Azt gondolom, hogy bárki bármennyi időt töltött itt, azt szívvel-lélekkel tette, teszi. 

Lelkesen, szenvedéllyel, lokálpatriótaként. 1983-ban a TVK házi nyomdájában készült az első klisé - magas-nyomtatásra alkalmas lemez - az akkor még Leninvárosi Krónika fejléceként. Ezt vitték tovább a nyomdába. Ennek a munkafolyamatnak volt a felelős vezetője Zsurki Ilona, a TVK egykori nyomdavezetője, aki örömmel nosztalgiázott a kiállításon a régi újságokat lapozgatva. 

- A legnagyobb kihívás mindig a lapzárta volt, de egyben a legjobb múzsa is. Volt, hogy hajnali három óráig írtam, hogy időre kész legyek - mondta Kavisánszki Mária egykori újságíró, amikor arról kérdeztem, hogy számára mi volt a legnagyobb kihívás. 

- A város lakóit sosem volt könnyű megszólaltatni. Többször írtam az olvasói rovatba. Nagyon nehéz volt szóra bírni az utca emberét, és bizony az is előfordult, hogy picit kozmetikázni kellett a szöveget, mert az igenek és nemek kevesek lettek volna az újságban - tette hozzá. Egy lap születéséhez nem csak újságírók kellenek. Sok ember közös munkája, míg a lap a nyomdába ér. 

- A tördelés mindig izgalmas volt számomra, mert nagyon jó volt az a gárda. Ez egy igazi csapatmunka volt. Lehet, néha órák hosszat a gép előtt ültünk, mielőtt a nyomdába kerültek volna az anyagok, de mindig nagyon sokat nevettünk. Nagyon szerettem ott dolgozni - mondta Károlyi Krisztina volt tördelő. Tortával és pezsgővel is ünnepeltünk, és betekintést engedtünk a műhelymunkákba is. A résztvevők korrektúrázhattak, elolvashatták az elmúlt 40 év legfontosabb cikkeit, vagy akár szelfizhettek is velünk. Sokan voltak ránk kíváncsiak, mindenki másért. - Mindent kipróbáltam, amit lehetett, nagyon izgalmas ez a délután. Többek között azért is olvasom a Krónikát, mert a legtöbb városi dologról onnan informálódom. Az ebédfizetéstől a színházi programokig. Minden fontos dolog, ami körülöttünk történik, ott van az újságban - emelte ki Molnár Éva, a Krónika egyik állandó olvasója. Óriás keresztrejtvényt is fejthetett bárki. 

A város hetilapjában megjelenő fejtörőket Kiripolszky Tamás készíti, már több mint 15 éve. - Nagyon örülök, hogy itt lehetek - mondta. - Több mint másfél évtizede készítem a rejtvényeket az újságban, de már gyerekkorom óta a szerelmese vagyok. Nagyapám ismertette meg velem, ő inspirált. Ő naphosszat fejtette a rejtvényt, sokszor az ágyamnál, mert nagyon beteges gyerek voltam. Igazán neki köszönhetem, hogy rejtvénykészítő lettem. Fejteni pedig nem tollal, inkább fejben szeretek. Nem csak azért mert nehezebb dió, mintha leírnám, hanem azért is, mert anyagtakarékos. Nagyon tetszik a kiállítás. A régi írógépek különösen tetszenek, ehhez hasonlókon szerkesztettem az első rejtvényeimet. Az óriás keresztrejtvényekre való felkérés meglepett, és egyben megtisztelő is volt számomra. A Krónika 40 kiállítás hétfő délutánig tekinthető meg a művelődési központ nyitvatartási idejében. 

O.K.