Krónika 40 - Üdülő az Ezüstparton
Idén is folytatjuk sorozatunkat, melyben a 40 éves Tiszaújvárosi Krónikában az elmúlt negyven évben megjelent írásokból tallózunk, egyetlen rendezőelvet tartva szem előtt - mindig az adott év aktuális lapszámából szemlézünk. Ifjúsági klubok, üdülők, sőt két nagyvállalatunknak saját strandja is volt a városban 40 évvel ezelőtt. A Leninvárosi Krónika 1984. augusztus 16-i számában Siófokra látogattunk el, a SZOT egyik üdülőjébe, melynek felépítéséhez a TVK is nagyban hozzájárult.
Június 6-án adták át rendeltetésének Balatonszéplakon azt az új SZOT-üdülőt, amelyben a TVK is részesedik, 15 férőhely a kombinát dolgozóinak pihenését szolgálja. A TVK szakszervezeti bizottságának szervező titkárával, Szabó Andrással és a nagyüzemi KISZ-bizottság munkatársával, Kesik Lászlóval látogattuk meg az elmúlt héten az üdülőt, hogy bemutathassuk olvasóinknak, és hogy a TVK-s vendégek véleményéről érdeklődhessünk: milyenek a nyaralás körülményei.
Nem kell mondani, a Balatonpart, ilyenkor, nyáron forgalmasabb, mint bármelyik világváros. Siófokon például, a központban, tűt nem lehet leejteni, annyi az ember. Innen már csak rövid negyedórás autózás - szinte lépésben -, és rátalálunk az alig két hónapja átadott üdülőre. Impozáns tömbje a víztől majd 200 méterre magasodik, eredeti megoldású erkélyei ritmusossá teszik külső felületét, a vakítóan hófehér szín mediterrán jelleget kölcsönöz az épületnek. Megcsodáljuk az építészeti remeklést, s szemközt a parkot, a lábtenisz- és teniszpályát.
Látszik azért, hogy nemrégiben adták át az üdülőkomplexumot: az előző napi zápor eredményeként a park ritkás füve víz alá került, s a langymeleg tocsogóban gyerekek futkosnak lucskosan, maszatosan, de annál nagyobb örömmel. Az előtérben, amely igazán ízléses és hangulatos, rögtön tévékásokkal találkozunk: Dobár Dénesnével, aki a műanyaggyárban dolgozik és Krizsán Balázzsal, a polipropiléngyár üzemi lakatosával. - Csodálatosan szép minden - ez Krizsán Balázs összegzése.
- Augusztus 1-től nyaralunk itt a feleségemmel és a lányommal, nagyon jól érezzük magunkat. Jó a koszt, nem panaszkodhatunk az ellátásra. Biliárdozni lehet, mindennap van vetítés, és előadóestek is gyakran, tegnap például Bárdy György volt itt. Egyetlen probléma, hogy mivel a presszó kissé drága, nagyon elkelne a szobában egy kis hűtő. Ugye szívesen megiszik az ember ilyenkor egy-két üveg sört, vagy kiegészítené az ebédet - hát ehhez kellene a hűtő. Közben megérkezik Krizsán Balázs lánya, s míg fotós kollégámnak odafönn megmutatják szobájukat, Dobár Dénesné erősíti meg az imént hallottakat. Ők is nagyon jól érzik magukat, csak mint mondja, nagyon hiányzik az üdülőben az orvos.
Siófokra kell bemenni a legkisebb betegséggel is. Invitál, nézzük meg a szobájukat. Férjét nagyon nehéz elhívni a tévé elől - az olimpia megy színesben - s nem is zavarjuk sokáig. A szoba se nem szűk, se nem tágas, két heverővel, egy kétszemélyesre kihúzható fekvőalkalmatossággal, kis asztallal, két fotellel. Külön fürdőszoba és WC tartozik mindegyikhez. Szabó János, a kombinát üzemi pártbizottságának munkatársa - aki családjával szintén itt nyaral - kalauzol bennünket tovább, amire annál is inkább szükség van, mert egyelőre a tévékások nem egy emeleten laknak. Szinte mindenkihez bekukkantunk pár percre, Falusiékhoz, Czókóékhoz, Petusékhoz, és többnyire mindenki jól érzi magát, egy-két apróságot leszámítva. Ilyen például, hogy kevés a parkolóhely, és bizony drága: 60 Ft egy napra.
A teniszpályákat is borsos áron lehet bérelni, óránként 80 Ft-ért, ütőket, labdát újabb 20 Ft-ért. Esetenként sokat kell várni, míg kihozzák az ebédet, s van, aki arra panaszkodott, hogy túl zsírosán főznek. Maguk az üdülők minősítették ezeket apróságoknak, az általános vélemény az, hogy kellemesen lehet nyaralni az új üdülőben. Lenn, a strandon Téry doktor, az igazgatási és jogi főosztály vezetője igazgatja csemetéit, és itt találkozunk össze Orosz Istvánnal és Kiss Sándorral, akik a műanyaggyárban dolgoznak, éppen ebédelni készülnek a családdal. Tóth János, a műszaki tervezés főbizalmija sorolja a kisebb kellemetlenségeket, elsőként említve az orvoshiányt. Mi is ebédelni indulunk, előbb azonban körülnézünk a szálló első emeletén: nagyon szép presszó, valamint előadóterem található itt. A földszinti ebédlő hatalmas, mint később megtudtuk, hétszáz-valahány ember étkezhet egyszerre.
Első osztályú a terítés, s udvarias a kiszolgálás, bár való igaz, hogy lehetne több pincér is. Háromféle menü közül lehet választani, gyümölcsleves és pirított máj mellett maradunk, az adag bőségesnek bizonyul. Ebéd után várt bennünket az igazgatóhelyettes, Minczér József. Szabó András, aki minden apró- cseprő panaszt följegyzett, most sorolja. A válaszok korrektek: sok minden a beüzemelés kezdeti nehézségeivel magyarázható. Így például készen van az orvosi szoba, jelenleg a berendezések beszerzése folyik. A parkolási gondokkal kapcsolatban: 350-es parkoló építését tervezték, eddig 130 hely készült el, folyamatosan építik meg a többit. 270 fős személyzet kellene, jelenleg 190-en vannak, ezzel magyarázható a viszonylag lassúbb ebédkiosztás.
A kombinát anyagi segítségével megoldható, hogy minden szobában hűtő és hordozható tévé legyen, sőt a későbbiekben kábeltévé üzemeltetésére is mód lesz. Épül még szauna és fedett uszoda, s terveznek szabadtéri zuhanyozót is. Egyébként megtudtuk még az igazgatóhelyettestől, hogy az ezüstparti SZOT-üdülőben, amelynek egyik láncszeme az általunk meglátogatott, 2700 vendég üdül kéthetes turnusokban. 1120 Ft-ba kerül a felnőtt és 532 Ft-ba a gyermekbeutaló. Ha van hely - rendszerint főidényen kívül - a szakszervezeti tagkönyv felmutatásával, beutaló nélkül is szállást kaphat bárki, 190 Ft-ért naponta. A Tiszai Vegyi Kombinát dolgozói egész évben üdülhetnek most már a Balaton partján, az Ezüstparton. A kombinát mintegy 60 millió forinttal járult hozzá az új üdülő építésének költségeihez, s bizton állíthatjuk, megérte a befektetés, gyönyörű helyen pihenhetnek a szerencsés beutaltak. V.K.L.