Köszönet és hála

A Tiszaújvárosi Református Énekkar búcsúhangversenye után - ahogyan az ott elhangzott, - a rá következő szerdán Fülöp György polgármester úr kis csapatával fogadta és méltatta búcsúzóul énekkarunk tagjait, amely alkalomból mindnyájan névre szóló emléklapot és városunk évkönyvét kaptuk meg ajándékba. Ez úton is köszönjük. Mint alapító tag, majd hosszú időn keresztül egyesületi elnök és énekes, köszönetet mondtam a minket kezdetektől fogva pártoló és anyagilag is támogató önkormányzatainknak, valamint korábbi polgármestereinknek. Ám „a szó elszáll, az írás megmarad" mondás alapján itt és most a köszönetek terén nem csak egy ismétlést, hanem szélesebb, nagyobb kitérést és méltatást kívánok megtenni. 

Mindenekelőtt természetesen a Birtalan házaspár érdemeit kell megemlítenem, az ő kitartó művészi munkásságukat, mel.- lyel az amúgy sem szegényes református énekkultúra palettáját színesítették és gazdagították, ami mindenképp elévülhetetlen eredmény, és örülünk, hogy ennek mi is részesei lehettünk. Ehhez azonban annak idején kellett egyházközségünk minden tekintetben építő lelkészének, dr. Varga Istvánnak a befogadása és támogatása is, a helyi presbitériumokkal, gyülekezetekkel egyetemben, és a hetenkénti próbáinkhoz szükséges hely biztosításával a szép templomunk imatermében. Mindezen háttér alapvetően szükséges volt ahhoz, hogy együttesünk ilyen hosszú ideig működhetett egyházközségünk javát is szolgálva. Az egyesületté válás igénye alapvetően énekkarunk felszereltségének, és főként nagyobb körben való mozgásának megvalósítása érdekében fogalmazódott és valósult meg. 

Ezáltal tudtuk az országos és külhoni fellépéseinket megvalósítani, városunk és egyházközségünk hírnevét sokfelé elvinni, ezekkel együtt pedig baráti és közösségi kapcsolatokat építeni. E tekintetben ki kell emelni a Szilágybagossal kezdetektől fogva fennálló és rendszeresen ápolt együttműködésünket, mely parciumi község szülöttje volt Birtalan József. Velük oda-vissza az énekkarokon túli lelkészi és polgármesteri együttműködésekre is sor került. 

Megemlítendő, hogy a bagosiakkal rokoni alapon már korábban az Énekszó Baráti Kör is kapcsolatokat ápolt, még mielőtt a Birtalan házaspár városunkba költözött volna. E városi énekkarunk egykori zenei vezetőivel, nevezetesen Kéry Mihállyal és feleségével a mai napig kapcsolatot ápolunk, olyannyira, hogy búcsúkoncertünket nemcsak ittlétükkel, hanem éneklésükkel is megtisztelték, segítették, mint már a korábbiakban sokszor. Nem hagyhatók ki a sorból, akiknek szintén köszönettel tartozunk a sok közös felejthetetlen fellépésünkre emlékezvén, ők a Mezőkeresztesi Kamarakórus énekesei, akiknek hosszú ideig szintén Birtalan Judit volt a karnagyuk. Amint fent említettem, sikeres működésünkhöz egyesületté válásunk után nagyban segítségünkre voltak a városunk kulturális életéért felelős szervezetei és azok vezetői. 

Nevezetesen a Derkovits Művelődési Központ Mátyás Zoltánnal az élén, az önkormányzataink illetékes egységei, és nem utolsó sorban városunk polgármesterei. Koscsó Lajos és Bráz György kedves feleségeikkel együtt mindvégig figyelemmel kísérték a kórusunkat, és nemcsak hivatalból, hanem személyes indíttatásból is támogattak bennünket, amit utólag is köszönettel nyugtázunk. Szeretettel gondolunk dalostársainkra, akik különféle okok miatt eltávoztak közülünk, és azokra, akik már Odaát vannak, valamint hálával tartozunk a minket kedvelő névtelen támogatóinknak is. 

A végbúcsúnkon megjelent nagyszámú közönség is jelzi azt, hogy a mintegy negyedszázados munkálkodásunk nem volt hiábavaló, és szép emlékeket hagytunk magunk után. A búcsúzásunkat megtisztelő országgyűlési képviselőnk, dr. Koncz Zsófia méltató szavait ezúton is megköszönjük, további, sokirányú munkájához és életéhez pedig erőt, egészséget kívánunk. Végszavakként pedig mindnyájunk nevében ideidézem a szerdai fogadáson Fülöp György polgármester úrnak átadott, ajkainkon sokszor zengett énekünk pár sorát, hozzágondolva a dallamot is: „Dicsértessék Uram örökké szent neved, hogy ez ideiglen gondomat viselted, s hogy eddig megtartál hála legyen néked." 

Fekete Béla