Egészséges kontrollvesztés

Gogol „A revizor" című előadásával folytatódott a Színház Határok Nélkül rendezvénysorozat. A címszereplő karakteréhez fűződő viszonyáról és a nagyváradi társulat alapításának 125. évfordulójáról Sebestyén Hunort kérdeztük. 

- Egy évvel ezelőtt mutatták be a darabot. Hogyan fogadta a közönség? 

- A hatalommal való visszaélés egy mindenki számára ismeretes jelenség, és mivel Gogol gúnyosan ábrázolja azt, nagyon szeretik a nézők ezt az előadást. Akárcsak mi, a szereplők, hiszen színészi szempontból nézve egy igazi aranybánya ez a darab. Számomra is, mert valósággal lubickolhatok benne.

- Milyen nehézségeket vonultat fel Hlesztakov megformálása? 

- Esetében sok a technikai kihívás. Például az, hogy valójában ő mindig csak reagál a környezetére. Úgy is mondhatnám, egy afféle vákuum ez a karakter, amelybe mindenki belevetíti a saját kis drámáját, ő pedig mindig csak hozzásimul a helyzethez. Hlesztakov hazugságai, nagyzolásai pedig szerintem akkor működnek jól a színpadon, ha sikerül abban a pillanatban elhinnie a színésznek nem csupán a karakter, de a saját hazugságait is. Összefoglalva: egy egészséges kontrollvesztés valósul meg a színpadon, és ezt jól megcsinálni tényleg embert próbáló feladat. 

- Hogyan hat önre a szerep? 

- A színészi énemet csiszolgatja, teszi- veszi, dobálgatja. Civilként pedig azt hozta felszínre bennem, hogy bizonyos szakmai helyzetekben miként kezeljem a színészi identitásomat. Hiszen Hlesztakov óriási identitásválságban van már az előadás legelején, és csak feltételezhetem, mekkorában lehetett, míg eljutott a darab legelejére. 

- A nagyváradi Szigligeti Színház idén ősszel lett 125 éves. Miként jellemezné a teátrum helyzetét?

- Szerintem óriási virágzáson megy keresztül. Mi, a társulat színészei is folyamatosan fejlődünk, és a színház ugyancsak egyre jobb és jobb előadásokat állít színpadra, ami nagyon sok mindennek köszönhető. Többek között az igyekezetnek és annak a nagyon határozott célnak, amely a folyamatos előrehaladás irányát jelölte ki. - Milyen érzés ebben a társulatban dolgozni?

- Egy igazán barátságos, rendkívül befogadó közösség a miénk, minden új kolléga nagyon rövid idő elteltével érezheti azt, hogy a társulat tagjává vált. 

- Tíz éve erősíti a társulatot. Mi mindent köszönhet idáig a teátrumnak? 

- Az egyetem elvégzése után még egy évet töltöttem Marosvásárhelyen, utána kerültem Nagyváradra. Ebben a színházban kezdtem „felnőni", emberileg és színészként egyaránt rengeteget fejlődtem itt. Már az érkezésemkor nagyon szerencsés helyzetben voltam, a tenyerén hordozott a közösség, sok nagy és csodálatos szerepet eljátszhattam, továbbá mindig nagyon türelmesek és segítőkészek voltak hozzám. Értem ez alatt azt is, hogy a válságos időszakaimat szintén mindig megértéssel kezelték. Eléggé valószínűnek tartom, hogy más teátrumokban nem osztottak volna rám ilyen sok főszerepet. Minden tekintetben szerencsésnek érzem magam, mert a civil és a szakmai életem tekintetében egyaránt rengeteget kaptam a nagyváradi Szigligeti Színháztól. 

Ördögh István