Karrierről és emlékekről Szűcs Gabival

Szűcs Gabi karácsonyi műsora zárta az Adventi hangolódás rendezvénysorozat második állomását december 7-én a Városháztéren. Színpadra lépése előtt a szeretet ünnepéhez kapcsolódó szokásairól és legendás énektanáráról Sík Olgáról is kérdeztük a Fonogram-díjjal kitüntetett énekesnőt.

- Épp tegnap írtad a közösségi oldaladon, hogy imádod Tiszaújvárost is. Van konkrét oka annak, hogy szeretsz visszatérni hozzánk? 

- Saját produkcióval még nem léptem fel itt, de az épp harminc évvel ezelőtt alapított Cotton Club Singers-szel három-négy alkalommal biztosan. Nagyon őszintén megmondom neked, arra emlékszem, hogy valahányszor itt koncerteztünk, mindig nagyon kedves volt mindenki. - 2007-ben kezdtél szólókarrierbe. Milyen elképzelés alapján? 

- Az első időszakban a '60-as, '70-es évek popos irányát gondoltam megfelelőnek. Készítettem is egy olyan stílusú lemezt, „Tűsarkú lépteim" címmel. Nagyon szerethette a szakma, mert 2016-ban Fonogram- díjat kaptam érte. De aztán ahogy telt-múlt az idő, határozottan úgy éreztem: az én világom mégiscsak a '40-es, '50-es évek igazi, klasszikus swing zenéje. Mert azt éneklem a legjobban, az áll jól nekem. Amikor pedig - szintén 2016-ban - megalakítottuk az electro-swing formációnkat, a Stereo Swing feat. Szűcs Gabi zenekart, végképp eldőlt: a gyökereimhez kell visszanyúlnom. 

- Beszélgetésünk előtt említetted, milyen nagyon boldog vagy, hogy immár egyedül is megmutathatod magad városunkban, ráadásul - ahogyan fogalmaztál - „a csodálatos advent" alkalmából. Gyermekként hogyan élted meg a karácsonyt? 

- A nagy ünnepek közül arra emlékszem a legszívesebben. Újpesti lány vagyok, panellakásban nőttünk föl a húgommal. A '70-es években még december 24-én volt szokás díszíteni a fenyőfát, emlékszem, a szüleink mindig nagyon ügyeltek arra, hogy minket, gyerekeket váratlanul érjen a megszépített fa és az alá helyezett ajándékok együttes látványa. 

Ezért amíg készült a nagy meglepetés, az apukánk elvitt bennünket hógolyózni és hóembert építeni. Az is nagyon vicces volt, hogy apa minden évben élő halat vásárolt, amit a fürdőkádban tartott. Természetesen a hal konyhai előkészítése alatt sem lehettünk otthon. A húgom és én nem igazán szerettük a halat, úgyhogy december 23-án mindig megbarátkoztunk a másnapi vacsora gondolatával. 

- Mit jelent számodra felnőttként a karácsony, hogyan töltöd általában és idén? 

- Az utóbbi években többnyire már nálunk gyűlik össze a család, korábban vagy az én szüleimnél vagy a férjem szüleinél ünnepeltünk. Viszont az adventi időszak már jó ideje nagyon felemásra sikerülhet, mert mindig nagyon sokat utazom a fellépések végett. Idén a vásárokba szervezett műsoraimon kívül a „Let's Christmas" című saját, nagyzenekaros koncertshow-val is folyamatosan úton leszek, egészen december 27-ig. 

A turné keretében állandó vendégemmel, Falusi Mariann-nal lépünk majd színpadra országszerte hét nagyvárosban, Győrtől Debrecenig - az utóbbi helyszínen december 22-én. Tehát most a koncertek izgalma tölti ki a napjaimat. Egyébként pedig én egy nagyon sütős-főzős, készülődős típus vagyok, mindig minden tekintetben igyekszem, hogy igazán szép legyen a karácsony. Nagyon szeretem díszítgetni az otthonunkat, és minden évben nagy örömmel készítek tojáslikőrt, amit ajándékba adok a barátaimnak. Ragaszkodom ahhoz, hogy csillogjon-villogjon a lakásunk, és ahhoz is, hogy a lámpafény helyett inkább gyertyázzunk mindenhol. Ezt különösen imádom.

- Nem akarom elrontani a kedvedet, de úgy érzem, muszáj megemlítenem: december 30-án lesz tizennyolc éve, hogy eltávozott közülünk énektanárod, Sík Olga. Hogyan gondolsz rá?

- Ő egy csodálatos hölgyként él tovább az emlékezetemben. Jelentős hatással volt a zenei ízlésem alakulására, és tőle tanultam meg azt is, hogyan kell jelen lenni a színpadon. De ami mindezeknél sokkal fontosabb: nagyon sokat tanultam tőle a nőiességről is. Hogy milyen egy nő, hogyan viselkedik egy nő. És mivel ő egy igazi úrihölgy volt, egy „tartást" is adott, megtanította nekem, hogyan „tartja" magát egy úrinő. Pedig már egy nyolcvan év körüli hölgy volt, amikor a tanítványa lettem. Hihetetlenül sok mindent tanított nekünk, elképesztő tudása volt a színpad világáról és a színpadi létről, nagyon pontosan tudta, kihez hogyan kell viszonyulni. Egy rendkívül jó, ízlésformáló tanár volt. Csodálatos osztályba járhattam nála, ahol Zsédenyi Adrienn, László Boldizsár, Szekeres Adrien, Janza Kata és Kovács Péter „KOVAX" is kezdett. Tehát egy egészen erős osztály volt a miénk. És a tény, hogy mindannyian a pályán vagyunk, szerintem rámutat arra is, hogy kiváló alapokat kaptunk Olga nénitől - a technikánk és a stílusérzékünk tekintetében egyaránt.

- Mi lehetett az, amit talán csak Sík Olga tudott? 

- Ő ahhoz értett nagyon, hogyan kell szívhez szólóan énekelni úgy, hogy mégse legyen geil a produkció. A szöveg alapján pontosan tudta, miként kell előadni egy dalt úgy, hogy az valóban megérintse az embereket. 

Ördögh István