Karácsonyi ajándék

jelezte advent közeledtét. A város készült az ünnepekre. Karácsonyi díszvilágítást kaptak az utcák, a főtéren az eddigi évek tán legmagasabb fenyője öltött csillogó ruhát. Egyik sarkába jégpálya épült ajándékként a szünidejüket töltő fiatalságnak. Anna meleg szobájának kényelmes foteljéből figyelte a hóesést, közben kötögetett. Meleg sapka várja játékok mellett a két unokát. Minden sorába, mintájába beleöltötte szeretetét. Szerette volna, ha fejecskéjük a meleg sapka alatt érezné nagymamájuk kezének simogatását. Megóvná őket minden rossztól, betegségtől. Szerette az ünnepeket, hagyományokat amikor még együtt a család. A karácsony ilyen volt, a legszebb keresztény ünnep. A szeretet ünnepe. Nem volt már fiatal, sok év történését, ünnepét élte meg. 

Minél jobban teltek az évek, annál nagyobb örömmel várta eljövetelüket. Még megérte! Elmosolyodott azon, hogy amilyen nehezen állt fel foteljéből, gondolatai annál sebesebben szárnyaltak térben és időben, élvezve a karácsonyi időutazást. Jó a legszebb érzéssel emlékeznie gyermekkora karácsonyaira, amikor naiv, tiszta lélekkel, kíváncsisággal teli kérdésekkel hitte a mesét, szülei minden szavát és mesevilágának valóra válását remélve az angyal eljövetelével. Örök emléke, ahogy anyja háta mögött fekve csodálta a sötét éjszakában a fenyő díszeinek csillogó játékát. Kedvence egy igazi angyalhajú tündérke volt. Álmában mosolygott rá. 

Majd sok évvel később már anyukaként ő nyújtott örömet gyermekeinek, megteremtve az ünnep varázsát. Feledhetetlenek voltak a drága szülőkkel töltött ünnepek, majd elvesztésükkor fájdalmas hiányuk. Érdekes, az élet törvénye megoldja, mindig egy új élet, unoka nyújt vigasztalást. Elgondolkodott azon, vajon az életben az anyagi jólét, vagy a lelki szeretet a fontosabb? Tán mindkettő az egészséggel és békés élettel párhuzamban. Ki, mikor boldogabb? Boldogság, olvasta valahol „pillanatokat adsz nekünk, míg mi örökkévalóságot követelnénk tőled", és érdekes, azok a pillanatok sokkal maradandóbbak… 

Felejthetetlen emléke az, hogy egy templomban volt, imádkozva Jézus szobra előtt. A kezeit áldásra táró Jézus jóságos tekintetét figyelve egyszer csak látni vélte benne apja mosolygós szemeit. Mintha azt súgta volna: Itt vagyok veled mindig kislányom, szeretlek és vigyázok rád, ne félj! Ez a pillanat magyarázatot adott. Megértette vele a vallás lényegét. Mert úgy, ahogyan Jézus nézett, olyan mélyen szerető szemmel, csak apja tekintete volt olyan egykoron. Jézus szerető mosolya összeolvadt apja meleg tekintetével. Ők akkor egyek voltak a tiszta, önzetlen szeretet nevében. Most már tudta, Jézus maga a szeretet. A karácsony üzenete is ez. Időutazásán elmerengve észre sem vette, hogy kötésének a végéhez ért. Már csak a sapkák bojtjait kellett felvarrnia és becsomagolva egy fenyőág kíséretében a fa alá tenni. Boldogan várta szeretteit. 

Gálné Olgi