Jótékonysági sütivásár Dorináért
A sajóörösi focipálya mellett több százan parkoltak le a hétvégén. Egy beteg kislányért, Dorináért szerveztek gyűjtést. Jótékonysági sütivásárt tartottak, amit az érintett család két barátja szervezett. Néhány óra alatt több mint 3 millió forint gyűlt össze az adománydobozokba. Dorina egy ötödikes kislány, aki a tiszaújvárosi Széchenyi iskolába jár, bár most a betegsége és a műtétek miatt kihagy néhány hónapot. Amíg az ötödikes osztálytársai tanulnak, szaladgálnak, addig ő a debreceni klinikán lábadozik, gyógyul és erősödik. Két évvel ezelőtt agydaganatot diagnosztizáltak nála, a hír villámcsapásként érte a Fejes családot. A sütivásáron csak az apukájával és a testvérével, Hunorral találkozhattam, hiszen Dorina és az anyukája kórházban vannak, és ott is lesznek még néhány hétig. Kétnaponta utaznak a fiúk, hogy találkozhassanak a lábadozó Dorinával és édesanyjával.
- Nem könnyű…- kezdi Fejes István Zoltán, az apuka, amikor a mindennapjaikról kérdezem.
- Ez a dolog másfél éve történt, pont húsvét napján vettük észre, hogy valami baj van. Rosszullét, fejfájás, így kezdődött. Megkerestük az orvosokat, aztán sorra jöttek a vizsgálatok. A 8 éves kislányunk, Dorina agyában egy daganatot találtak. Leültettek minket egy székre, úgy közölték… teljes döbbenet volt. Mindenre gondoltunk, csak pont nem egy ilyen súlyos betegségre. - Milyen kezeléseken, műtéteken esett át Dorina?
- A daganat az agyvíz keringését akadályozta, ezért mind a két agyfél oldalára söntöt ültettek be neki, ami beállította az agyvízkeringést, a nyomást a fejében. Most megtörtént az agydaganatot eltávolító műtét. Azóta is, egy hónapja bent vannak a kórházban és folyamatos a felépülés, javulás.
- Vár még Dorinára további műtét? - Igen, azt hiszem lesz még egy műtét, nem tudom pontosan, mert ha működik az agyvíz keringés a fejében, akkor nem valószínű, visszakerülnek ezek a söntök, amik szabályozzák.
- Hogy vagytok István? Nehezek a mindennapok?
- Elég érzékeny hullámvölgyben vagyunk mostanság, jólesett a megkeresés és a segítség, amit a barátaim szerveztek mára, mert eljutottunk arra a szintre, hogy már saját magunkat sem tudtuk finanszírozni. Ez egy hosszabban tartó betegség és nekünk az utazgatások, a kocsihasználat, az üzemanyag rengeteg energiát és pénzt visz el. Ebben nagyon nagy segítség nekünk ez a gyűjtés. Nem dolgozunk folyamatosan, táppénzen is vagyunk, ami tudjátok nem annyi, mint a havi fizetés. Én a kisfiammal vagyok itthon, a feleségem meg a kislányommal van bent a klinikán Debrecenben. A kisfiammal 2-3 naponta járunk Debrecenbe. A kislányommal ilyenkor egy órát tudok körülbelül bent lenni, addig a feleségem a fiunkkal, Hunorral szokott játszani, kirándulni, sétálni bent a városban.
- Rengetegen jöttek el most ide értetek, miattatok, hogy segítsenek…
- Igen, nagyon meghatódtam. Mint ahogy mondtam is, a lelkem egy vasúton ül, úgy szoktam fogalmazni, hogy hol fönt, hol lent, és várom azt a megállót, amikor kiszállunk és minden rendben lesz. Tudom, hogy ma ez a sok ember azért jött ki, mert mindenki szurkol a kislányomért, és segíteni akarnak. Nagyon sokan sütöttek sütiket, teát is árulnak, itt van Csikó is, aki jótékonysági palacsintás akcióiról híres, jött egy motoroscsapat, az ország minden szegletéből idegurultak. Nagyon gyorsan fogynak a sütik, amit becsületkasszára árulnak a lányok. Itt vannak a barátaink, a szomszédok, a tanár nénik az iskolából. Nagyon hálásak vagyunk, és köszönöm mindenkinek, az egész családom nevében, hogy ennyien segítenek nekünk ebben a nehéz helyzetben. Remélem, hogy a lányok mihamarabb hazajönnek, és a karácsonyt már együtt tudja tölteni az egész család egészségben.
berta