Ibolyka néni 101 éves

Tavaly március 22-én a 100. születésnapján találkoztam Laczka Jánosné, Ibolyka nénivel, a város vezetése és mi, krónikások is felköszöntöttük a jubileumon. Sokat beszélgettem az ünnepelttel, és bár akárhogy is győzködtem, nem akart sajtónyilvánosságot. Végül mégis beleegyezett, hogy a magánbeszélgetésünkből egy cikk jelenjen meg a helyi újságban, amit mindig elolvas. Nemrégiben, március első napjaiban jött ki a nyomdából Tiszaújváros 2024-es Évkönyve, az a kötet, amibe az év legfontosabb eseményei kerülnek bele. Így történt meg, hogy a szerkesztő beválogatta a kötetbe az Ibolyka néni 100. születésnapjáról készült cikket és fotókat. A minap gondoltam, meglepem a évkönyvvel, hisz szeret olvasni, no meg hát ő volt az egyik főszereplője a tavaly márciusi városi eseményeknek. Felhívtam, bejelentkeztem hozzá, másnap bekopogtattam a könyvvel és egy csokor nárcisszal a kezemben.

Nem sok látogatója van, így külön megörült nekem. Beszélgettünk családról, múltról, a városról, virágokról, a fotóalbumokat lapozgatva pedig ugyanolyan lelkesen és vidámsággal mesélt mindenről, mint tavaly a 100. szülinapján, miközben már nagyon készült a szombatra, a 101. születésnapjára. Szombaton meg én gondoltam rá sokat! Aztán estefelé jött egy üzenet tőle. Mms-ben kaptam egy fotót, amit ő maga küldött okostelefonjáról. 

A facebook oldalunkra feltöltöttem, percek alatt jókívánságok és lájkok özöne érkezett neki a városlakóktól. Bár videóhívásban nagyon rutinos, hiszen így tartja a kapcsolatot az Ausztráliában élő unokáival, dédunokáival is, de a közösségi oldalakat nem használja, így egy újabb látogatást tervezek hozzá, csak hogy tudja, és elmondhassam, megmutathassam neki, hogy mennyien szeretik. Itt is kívánunk boldog születésnapot, drága Ibolyka néni! 

berta