Ibolyka néni 100. születésnapja
Üde, kedves, jó kedélyű, szellemileg friss. Ez volt az első benyomásom, amikor a 100 éves Ibolyka nénivel, Laczka Jánosnéval találkoztam. Sorolhatnám még a jelzőket, hiszen lenne még, de ahogy mondta, nem szereti előtérbe tolni magát, hisz ő sosem volt ilyen. Nem akart most sem nagy felhajtást, se sajtót, se nyilvánosságot, de innen is köszönöm neki, hogy köszönthettük 100. születésnapján, mert tudom, hogy mindig olvassa a Krónikát - reményeim szerint ezt a cikket is -, és ha igen, akkor most boldog ettől a néhány soros megemlékezéstől. Azt is megígértem neki, hogy rövid leszek, és nem írok róla életregényt, pedig bizony lehetne, hisz annyi mindent meg tudtam róla az alatt a 47 perc alatt, amíg nála voltunk a város polgármesterével és a jegyzővel, akik a kerek szülinapon személyesen mentek el hozzá, hogy köszöntsék.
Az unokája nyitott ajtót, ez volt az első meglepetés, no nem neki, hanem nekem, hiszen Ági, az unoka majd' 50 évvel ezelőtt kedves óvodástársam volt a hármas oviban, és azóta most találkoztunk először, mert 30 éve már Ausztráliában él a családjával. Ági, csakúgy, ahogy a többi rokon, a nagymama szülinapjára repült haza. Miután kedvesen betessékelt a nagyihoz, jött a második meglepetés. Körbepásztáztam a szobát, keresve a 100 éves szülinapost, és egy csillogó szemű, kedvesen mosolygó néni intett a fotelben ülve, elegánsan, üde rózsaszínben, hófehér frizurával. 80-nak sem tűnt, és ahogy beszélgettünk, minden egyes mondatával fiatalodott egy évet a szememben.
- Kevés látogatóm van, csak a gondozóm jön, napi egy órában. Szomszédok nem nagyon vannak, a második emeletről nem tudok lemenni egyedül, a férjem 20 éve meghalt.
Pedig milyen gyönyörű a város és hogy imádom, mindig nézem a Tisza tévében és a Krónikában, örökké rácsodálkozom, hogy milyen csodálatos helyek vannak, csak azt sajnálom, hogy nem láthatom élőben. Régen nem járok már sehova, az unokák, dédunokák is messze vannak, mindenki másfele. Egy lányom született, neki is vannak gyermekei, ők öt dédunokával ajándékoztak meg. Tudok mindenkiről mindent, Viberen szoktak nekem fotókat küldeni, telefonon tartjuk a kapcsolatot - mondja Ibolyka néni. Csodálom a frissességét, a humorát, minden érzékszervével ránk, a köszöntőire figyel és minden érzékszerve gyorsan kapcsol. Jókat derültünk együtt és egymáson, az időskori nyavalyákon, amik igazából jó messzire elkerülték őt.
- Látok is, hallok is, olvasok, keresztrejtvényt fejtek, tévét nézek sokat. Két állandó gyógyszerem van, de tulajdonképpen 30 éves korom óta szerencsére elkerülnek a betegségek, így én sem nagyon kerülgetem az orvosokat - mondja. - 54 éve lakom ebben a lakásban, szeretek itt élni, mindig is szerettem. Nemrégiben beköltöztem a gondozóházba, hogy könnyebbek legyenek a mindennapok, de rájöttem, hogy ebben a lakásban van az én otthonom, itt van az egész életem, úgyhogy egy hónap után fogtam magam és visszaköltöztem a lakásomba. A mozgás már nem könnyű nekem és hamar elfáradok, gyakran meg kell pihennem, de egyébként nem panaszkodom semmire. Szeretem a zöldet, a fákat, a virágokat, szeretem látni, ha kinézek az ablakon - mondja, majd süteménnyel kínál, és kölyökpezsgővel koccintunk a 100. születésnapjára.
- Este jön a családom, az unokák, dédunokák, és van még két házaspár régről, akikkel tartom a kapcsolatot, főleg telefonon. Talán ők is eljönnek. Beszélgetünk erről-arról, mesél régről, családról, egészségről, zöldről. Néha zavarba ejtően őszintén, bármiről, amiről kérdezzük. A humor minden gondolatában megcsillan, miközben ott ül a mosoly a szája szélén. Az idő gyorsan szalad. Ott a négy fal között is. Hogy hogy telt a 100 év, megtudom, igaz csak életszeletkéket. Hogy, hogy lehet elmenetelni a 100 szülinapig? Ő maga sem tudja, aztán csak kapunk egy néhány mondatnyi útmutatást.
- Türelem és tolerancia, ez a két legfontosabb az életben. A fiataloknak is ezt üzenem, meg azt, hogy beszéljenek szépen, érthetően, és ne hadarjanak, mert a szép beszéd is nagyon fontos - mondja az elmúlt 100 éve bölcsességével. Drága Ibolyka néni! Legyen még sok! Élményből, derűs napokból, szép virágokból! Boldog 100. születésnapot!
Berta Judit