Tényleg járt ember a Holdon?

Szűkebb és tágabb környezetemben gyakran találkozom azzal a felvetéssel, hogy az 1969. július 20.-i és a további holdraszállások nem is történtek meg. Ez az egész történet egy gigantikus kamu, melyet egy filmstúdióban vettek fel, hogy a hidegháborús űrversenyt megnyerhessék az USA-nak. Nagyon remélem, hogy a Krónika olvasói között nagyon kevés szkeptikus akad a holdraszállással kapcsolatban, de mégis, a csillagászati ismeretterjesztés elkötelezett híveként szeretném őket is meggyőzni a holdutazások valódiságáról. Persze belátom, hogy nehéz egy olyan társadalomban edukatívnak lenni, amelynek egyes tagjai nem hajlandók befogadni a tudást és észérvet, hanem csak a saját dogmatikus elképzeléseik mentén mozognak, pláne nem egy ilyen szűkre szabott terjedelemben. 1961. május 25-i kongresszusi beszédében John F. Kennedy amerikai elnök megígérte, hogy az Egyesült Államok még az évtized végéig embert juttat a Holdra, és az asztronautákat onnan biztonságban vissza is hozza. 

Ez a bejelentés volt az Apollo-program nyitánya, válaszul Jurij Gagarin sikeres küldetésére, mellyel a Szovjetunió durván beelőzte az USA űrkutatási erőfeszítéseit. A cél eléréséhez semmi nem volt drága. 400.000 alkalmazott közreműködésével, 300 milliárd dollár befektetésével értek célt. Ebből az összegből Magyarország mind a 384 városában és még 120 nagyközségében épülhetett volna egy-egy Puskás stadion vagy annak megfelelő létesítmény. A hadseregtől átvett nukleáris hordozórakétákból fejlesztették ki a gigantikus Saturn V hordozórakétát. Az űrhajó és a holdraszálló egység fejlesztése teljesen nulláról indult. Rengeteg holdszondával kutatták a Holdat, hogy a leszálláshoz szükséges paramétereket megismerjék. Sajnos sikertelen kísérletek is beárnyékolták a programot: az Apolló 1 személyzete még a földi előkészületeknél bennégett az űrkabinban, az Apolló 13 legénysége pedig csak a csodának köszönhette visszatértét. A holdraszállás tagadását alapvetően Bill Kaysing laikus írónak „köszönhetjük". 

A '70-es évek közepére az internet fejlődése lehetővé tette, hogy az emberek minden korábbinál szélesebb körben mondhassanak azt, amit csak akarnak. Sajnálatos módon Kaysinget cseppet sem érdekelte a fizika működése, ezért makacsul lesöpörte a magyarázatokat az asztaláról. Védhetetlen álláspontját egészen 2005-ben bekövetkezett haláláig tartotta, és ez idő alatt milliók csatlakoztak a mozgalomhoz. Voltak, akik a nagyobb eladási számokért, voltak, akik egyszerűen gúnyt űztek a rendszerből, és voltak, akik komolyan is gondolták. Csak három felvetésének cáfolatára van lehetőségem, de biztosíthatom olvasóimat, hogy minden konteós felvetésre van tudományos magyarázat. 

A leggyakoribb felvetés, hogy a kitűzött amerikai zászló láthatóan lobog, márpedig ez nem magyarázható az atmoszférával nem rendelkező Holdon. A magyarázat egyszerű: a zászló fémszálakkal és fémrúddal valamelyest merevítve van, hogy ne fityegjen épp a szél hiánya miatt. Valójában mozogni a filmfelvételeken csak két esetben lehet látni. Egyrészt akkor, amikor éppen kitűzik, másrészt akkor, amikor a holdkomp felszáll. Első esetben maga az űrhajós „lengeti" azzal, ahogy a zászló nyelét csavaró mozdulatokkal befúrja a Hold talajába. A második esetben a holdkomp fúvókáiból szétáramló gáz lebegteti a zászlót. Sok más felvételen látszik a zászló, de azokon sohasem mozog. A másik elgondolkodtató észrevétel, hogy a Holdon készült fényképeken nem látszanak a csillagok, pedig az ég fekete és még légkör sem nehezíti a csillagok megfigyelését. 

A választ minden a fotózásban csak egy kicsit is járatos ember, kapásból meg tudja adni: a csillagok fényképezéséhez jó néhány másodperces megvilágítási időt kell alkalmazni, mert a csillagok azért bizony elég haloványak. A holdfelszíni tárgyak, az asztronauták a Nap fénye miatt nagyon világosak. Ezek fotózásához századmásodperces záridőt kell alkalmazni (csakúgy, mint napfényes időben földi fotózáskor). Ez az idő alkalmatlan a csillagok fotózására. Végül egy elgondolkodtató felvetés: bár csak egy fényforrás van, a Nap, mégis, az árnyékok gyakran kettősek. Ez is azt igazolja, hogy műtermi felvételekről van szó, több fényforrással. Itt csak azt nem vette figyelembe a kritikus, hogy a Holdon két fényforrás van. 

Az egyik tényleg a Nap, a másik pedig a Hold egén fényesen ragyogó Föld. Újhold után mi is megfigyelhetjük, hogy a földfény a holdkorong sötét részét is megvilágítja. Már a telihold is képes árnyékot vetni itt a Földön, hát még a Hold egén legalább húszszor fényesebben tündöklő teliföld. Végül már csak egy érvet szeretnék felvetni a holdraszállás bizonyítottsága mellett. A holdversenyt elvesztő Szovjetunió soha nem vonta kétségbe a holdraszállás tényét, márpedig ezt a legkisebb gyanú esetén biztosan megtette volna. 

Szutor István