Életmentőket köszöntöttek

Többszörös véradóknak mondott köszönetet a Magyar Vöröskereszt Tiszaújváros Területi Szervezete a Hamvas Béla Városi Könyvtárban. A Véradók napja alkalmából rendezett ünnepséget Pap Zsolt alpolgármester nyitotta meg, majd Grubert Roland, a Magyar Vöröskereszt Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Szervezetének igazgatója mondott beszédet.

- A Vöröskeresztnél a dél-borsodi terület közül kiemelkedik Tiszaújváros - mondta Grubert Roland.

- Egyrészt az ipari üzemek, másrészt a város lakossága is olyan, hogy sokan jönnek vért adni, ami meghatározó a vármegyében. Nagyon érdekes, hogy a pandémia időszakában nem a véradói kedv csökkent, hanem inkább a véradói lehetőség szűkült be. 

Meg kellett találni a helyeket, mert miközben a Vöröskereszt és az egészségügy azt kommunikálta, hogy mindenki maradjon otthon, kivéve a véradókat, ők jöjjenek el egyéb biztonságos helyszínre vért adni. A pandémia után minden évben növekedett a véradások száma, ez egy nagyon biztató adat és nem is csak addig a számig növekedett, mint a pandémia előtt volt, hanem ezt egy picit növelni is tudtuk. Ez azt jelenti, hogy teljesen vissza tudtunk állni a rendes kerékvágásba.

Nyilván szeretnénk, ha minél többen jönnének, minél több fiatal csatlakozna a véradói mozgalomhoz, de azt gondolom, hogy ebből a szempontból jó úton járunk, hiszen itt Tiszaújvárosban és a vármegye szinte összes középiskolájában is szervezünk véradásokat. Gyakran találkozunk azokkal a fiatalokkal már fiatal felnőttként, akár az egyetemen, akár a munkahelyen, akik már középiskolában is adtak vért. Vármegyénkben több mint 11.000 véradás történik. Ez azt jelenti, hogy heti szinten 400-500 egység vért vesz le a vérellátó szolgálat. 

Nyilván jó lenne, ha ez egy picit több lenne, ha több helyszínre el tudnánk jutni, hiszen nagyon fontos, hogy a véradás lehetőségét minél közelebb vigyük az emberekhez egy-egy rendezvényre vagy kisebb településekre is, vagy munkahelyekre. Azt gondolom, hogy itt és a környező településeken megfelelő alkalomszámmal tudunk jelen lenni és ezek mindig sikeresek, tehát közel 100 fős véradásokat tudunk szervezni.

- Ősszel volt a 91. véradásom - mondja Tamásné Bálint Piroska. 

- Próbálok példaértékű lenni a fiatalok számára, hogy segítsenek. A munkahelyemen is próbáltam rávenni őket, hogy jöjjenek, itt leszek velük, de elég nehéz dolog. A '80-as években kezdtem vért adni a hivatásomból adódóan is, mivel egészségügyi dolgozó voltam és az embereken való segítség miatt. Minden alkalommal örülök, hogy több emberen segítek ezzel a tevékenységemmel. 

- Édesapám is véradó, úgy gondoltam, ez egy jó dolog és emiatt csatlakoztam a véradók közösségéhez - mondta Bán Bence, 26-szoros véradó. 

- Amikor lehetőségem van, mindig eljövök vért adni. Lévai Gyula kerek számot ért el, 100-szoros véradó.

- Egész régen kezdődött, az évszámot talán már ki sem merem mondani, hogy 1986. Tatán voltam katona és társaimmal eleinte azért adtunk vért, hogy haza tudjunk jönni a seregből, szabadság, eltáv kedvéért. Akkoriban ez igazából mondhatni érdek véradás volt, ami szép lassan átment meggyőződésbe, segíteni akarásba, és így értem el a 100-as számot. Az ünnepségen (36) díjat adtak át a jubiláló életmentőknek. 

Surányi P. Bal