Egykor a Krónikánál
Már javában a Tiszaújvárosi Krónika újságírója voltam, amikor anyukám egyszer azt mondta: - Én már régebben is gondoltam rá, hogy foglalkozhatnál az írással. Ha ez a mondat időben érkezik, úgy 14-18 éves koromban, akkor talán egyenesebb út vezetett volna az újságíráshoz, de hála Hajdu Imrének, a Krónika egykori főszerkesztőjének, így is rátaláltam erre az érdekes, kihívásokkal teli, szép pályára. A minap kérdezte tőlem valaki, emlékszem-e az első cikkem címére. - Persze, hogy emlékszem: Péntek 13, avagy hogyan nem lettem milliomos - feleltem. A cikket letettem a főszerkesztő asztalára, aki elolvasta, majd azt mondta:
- Hagyd itt, megjelentetjük. A következő héten már Hegedűs D. Gézával készítettem interjút. Sok neves emberrel találkozhattam az újságírásnak köszönhetően: Lang Györgyivel és Falusi Mariannal, a Bíborszél zenekarral, Koltay Róberttel, Nagy Bandó Andrással, Habsburg Györggyel, és még sorolhatnám. Voltak emlékezetesebb pillanatok, amelyekre valamiért máig szívesen emlékszem. Ilyen volt a Zorán interjú, ami a művész honlapján a mai napig olvasható, vagy a beszélgetés Orbán Viktorral, miközben együtt ebédeltünk. Előfordult, hogy nehezen állt össze az anyag, pl. az Irigy Hónaljmiriggyel való találkozáskor, mert a zenekar tagjai úgy ontották magukból a poénokat, hogy minden mondat röhögésbe fulladt. Jóleső érzéssel töltött el, amikor írhattam az általános iskola 1.-2.-osztályos tanító nénimről, de a legérdekesebb munkák egyike az volt, amikor egy egész napon keresztül utazhattam a helyi esetkocsival, és figyelhettem a mentősök munkáját. Azért nem volt minden ilyen örömteli, álltam én is a szőnyeg szélén, egyegy baki, elírás miatt, mégis mindig szívesen mentem be a szerkesztőségbe.
Aztán változások történtek a Krónika életében - összevonták a Tisza TV-vel -, és az én életemben is: új munka, új párkapcsolat, új lakóhely. Az útjaink ugyan szétváltak a Krónikával, de az újságírással nem szakítottam végleg, hiszen a Diabetes magazinnak továbbra is tudósítottam, később a Borsnak voltam a külsős újságírója. A Krónikához is visszahúzott a szívem, így készíthettem interjút külsősként Szőke Zoltánnal, Dolhai Attilával. Az újságírás, a krónikás évek nagyon sok örömet hoztak az életembe, s csak remélni tudom, hogy ebből az olvasóknak is tudtam közvetíteni valamennyit. Megtiszteltetés számomra, hogy ezt a néhány sort ismét nyomtatásban láthatom majd a Krónika hasábjain, s együtt ünnepelhetek az egykori és jelenlegi szerkesztőségi tagokkal. Boldog 40. születésnapot Tiszaújvárosi Krónika!
Kavisánszki Mária