Sportos krónikás

1978-ban költöztem Tiszaújvárosba a labdarúgás révén. Az aktív sportolást aztán egy makacs sérülés miatt befejeztem. Amikor létrejött a Leninvárosi Krónika, Varga Koritár Laci ajánlotta fel, hogy vegyek részt a sportrovat munkájában. Megragadtam a lapnál és több mint 30 éven át voltam a sportrovat vezetője. De más rovatoknak is írtam folyamatosan. Az újság készítése első időszakában teljesen más volt, nem lévén annyi elektromos információnk, csak sok utánajárással lehetett hitelesnek lenni. Az újság olvasottabb volt, hiszen számos, a várost érintő történés, esemény csak a Krónikában kapott nyilvánosságot. 

A cikkeknek, riportoknak, tudósításoknak nagyobb tere volt, sokkal átfogóbban, alaposabban tájékoztatott, de ennek így kellett lennie, mert az internet, a mobilvilág még gyerekcipőben járt. A város sportjáról igyekeztem minden apró eredménynek teret adni, tudtam, a sportolók örültek a megjelenésnek, és büszkék voltak rá, hogy a város is értesül a sikereikről. Sokszor a bőség zavarával kellett megküzdeni. Ebből adódtak néha nézeteltérések is. Például a triatlon eseményeit igyekeztem mindig kiemelten kezelni, ám, aki kicsit is bennfentes a sport világában, tudja, hogy a labdarúgás az egyik „legolvasottabb" sportág, így Dr. Márkus Gábor, a tiszaújvárosi triatlon atyja sokszor nehezményezte, hogy nem ők az elsők a sorban. A szerkesztőségben eltöltött hosszú évek során alig-alig változó kollektívával készítettük a lapot, igyekszem valamennyiükkel baráti viszonyt ápolni a mai napig. Nagy örömömre szolgál, hogy a mai Krónika is betölti azt a szerepet, amit az alapításkor meghatároztak számára, természetesen a mai kor elvárásainak megfelelően. Remélem, jó sok születésnapot megér még a Tiszaújvárosi Krónika!

Kiss Péter