Egyenjogúság, szabadság, önállóság
A március 15-ei megemlékezés a művelődési központban rendezett díszünnepséggel folytatódott. Kiss Eszter és Jenei Bálint, a Vándor Sándor Zeneiskola zongorista növendékei adtak ünnepi műsort, majd dr. Fülöp György polgármester mondott köszöntőt.
„Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Tiszaújvárosiak, Tisztelt Kitüntetettek!
Azért gyűltünk ma itt össze, hogy az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hőseire emlékezzünk, és azért, hogy kifejezzük elismerésünket azok felé, akik teljesítményükkel sokat tettek Tiszaújvárosért, a közösségünkért.1848/49 emléke rendkívül mélyen gyökeredzik a magyar köztudatban, ha belegondolunk, mi is az ünnepségünket a Március 15-e parkban kezdtük, Petőfi Sándor szobránál koszorúztunk, és most itt folytatjuk a művelődési központban, ami a Széchenyi úton van. Nem véletlen, hogy a közbeszéd is kiemeli 1848 fontosságát, hiszen ha valaki állhatatos egy vitában, arra azt mondjuk, hogy nem enged a 48-ból. Olyan kifejezések születtek ebben az időben, amelyeket ma már sajnos nem használunk, de milyen jó lenne, ha használnánk, mint például a közértelmesség, a bátorlét vagy az eszmesúrlódás. Jogtörténeti kuriózum volt, hogy Deák Ferenc a haza bölcse egymondatos sajtótörvényt javasolt, ami csak annyit tartalmazott: hazudni nem szabad! Ennek a mondatnak ma is súlya és jelentősége van.
Tisztelt Jelenlévők!
Lehet, bele sem gondolunk, hogy a XIX. századi kortársak szemével nem a március 15-ei események voltak a legfontosabbak, hanem az április 11-ei, amikor az uralkodó szentesítette a törvényeket, amelyek a reformkor és a forradalom legfontosabb követeléseit foglalták jogi formába. Ezért ezt az időszakot a törvényes forradalom korának, vagy napjainkban a történészek emancipációs áttörésnek is nevezik. A magyar nyelvben az emancipáció szónak három jelentése van: egyenjogúsítás, felszabadítás és önállósítás. 1848/49 tehát nemcsak forradalom és szabadságharc volt, hanem társadalmi egyenjogúsítás, állampolgári önállósítás, polgári és nemzeti emancipáció is egyben. Gondoljunk csak a jogegyenlőségre, amelyet legjobban a Széchenyi István által a magyar nyelvbe bevezetett „ÖNÖ- ZÉS" szimbolizál, hiszen ezen kifejezés által mindenki, szülessen nemesnek vagy nem nemesnek, egyenrangúvá vált. A forradalom előtt értéke a születésnek volt, hogy kiváltságosnak született-e valaki, vagy sem, azonban a forradalom vívmányaként, a jogegyenlőség jegyében a születési rang eltűnt és egy teljesítmény alapú társadalmi viszonyrendszer kezdett kialakulni. 1848-49-ről tehát bátran kijelenthetjük, hogy a magyar polgári államalapítás, a második államalapítás ünnepe, amelynek kihatása olyannyira meghatározó, hogy nemzeti ünnepeink sorában az egyetlen, amely személy szerint is elér minden magyar emberhez. Ha másként nem, akkor egy kokárda formájában. 1848-49 mindannyiunk számára olyan életképes örökség, amelyet mindenki használni tud mintaként, akinek csorbát szenved az egyenjogúsága, szabadsága vagy önállósága.
Kedves Beszédíró Fiatalok!
Ti vagytok a mai nap hősei, hiszen tisztában vagyok vele, hogy milyen nehéz először megérteni a történeti eseményeket, feldolgozni, arról véleményt kialakítani, majd ezt ünnepi beszéd formájába önteni és végül a nyilvánosság előtt előadni. Köszönöm, hogy ez megtettétek, köszönöm, hogy ilyen bátrak voltatok, köszönöm, hogy bearanyoztátok az ünnepünket, őszintén gratulálok!
Kedves Kitüntetettek!
Tiszaújváros képviselő-testülete minden évben március 15-e alkalmából kitüntetésben részesíti azokat, akik kiemelkedő munkájukkal elősegítették Tiszaújváros fejlődését, öregbítették városunk jó hírnevét. Mi, a város vezetői azt gondoljuk, hogy alapvető követelmény velünk szemben, hogy munkánkat átláthatóan, és a helyi közélet tisztaságát megőrizve végezzük, és a ránk bízott közügyeket méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézzük. Kitüntetéseink is ilyenek. Nem számít a politikai hovatartozás, csak a teljesítmény a városunkért, a város közösségéért végzett munka. Örülök, hogy Tiszaújváros képviselő-testülete egyhangúlag, teljes egyetértésben döntött a kitüntetések adományozásáról! Köszönöm a városért, a közösségért végzett munkájukat.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Köszönöm, hogy közösen és békésen, példát mutatva tudtunk ünnepelni, méltó módon elődeinkhez, akiket 1848-ban nem a közös ellenségkép sodort együvé, hanem az egymás iránt érzett felelősség. Elődeinkkel szólva: „A Jó Isten nem széthúzásra teremtett minket, hanem a közös építkezésre!" Ha az akkori ellenség felől érdeklődnek a korabeli társadalom tagjaitól, minden bizonnyal nem kapnánk egyértelmű válaszokat, mert ellenfeleink voltak a horvátok, az osztrákok, az oroszok, aztán a kamarilla, és így tovább. Ha van közvetlen tanulsága, mondhatnánk politikai aktualitása az 1848- 49-es eseményeknek az számomra az, hogy a közszereplők feladata nem az érzelmek felkorbácsolása, indulatok keltése, hanem a közélet normalizálása, ahogy 170 évvel ezelőtt mondták, a társadalmi érdekegyesítés. Deák Ferenc gondolatát kellene megvalósítanunk a mindennapjainkban, mely így szól: „Olyan országot kell építeni, ahol mindannyian megleljük a hazánkat!" A köszöntőt követően a polgármester és a két alpolgármester, Pap Zsolt és Molnár István adta át a képviselő-testület által adományozott kitüntetéseket, valamint jutalmazták a beszédíró pályázat helyezettjeit. F. L.