Családi ünnepi ebéd a sajtónapon

Az első, ami március 15-éről eszünkbe jut, az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc. A második pedig - főleg nekünk, „médiamunkásoknak", - a sajtószabadság, amit szintén ezen a napon hirdettek ki. Sokéves hagyomány már, hogy ilyenkor a város vezetése is köszönt minket, a helyi újság és televízió munkatársait. A magyar sajtó napja nálunk idén is ünnepi ebéddel indult, ahol elsőként kaphattuk meg Tiszaújváros 2023- as évkönyvét. 

Elsőként dr. Fülöp György polgármester köszönte meg a helyi média képviselőinek munkáját. Beszédében a sajtószabadság jelentőségét is hangsúlyozta. - Szokták mondani, hogy az 1848-49-es forradalom egyik legfontosabb eseménye a március 15-ei budapesti forradalom volt. Ott felolvasták a 12 pontot, amik közül a legelső volt az, amelyik a sajtószabadságot és a cenzúra eltörlését követelte. Ebből is látszik, hogy már az akkor élő emberek számára is mennyire fontos volt ez. A sajtószabadság egyébként kétoldalú dolog. Részben az újságíró számára biztosítja azt, hogy befolyásmentesen, szabadon leírhassa a véleményét, és szabadon tudja interpretálni a körülöttünk lévő világ tényeit, eseményeit. Másik oldalról a sajtószabadság az állampolgárnak az a joga, hogy sokoldalúan tudjon tájékozódni, hogy egy-egy problémát más-más megvilágításból is láthasson. Ha ezt nézzük, azt tudom mondani, hogy Tiszaújvárosban szabad a sajtó és ez a ti munkátoknak köszönhető.

A közösség ereje
Miután Berta Judit, a Tisza Média Kft. főszerkesztője megköszönte a város vezetésének mindenkori támogatását, a kollégáihoz szólt. Ahhoz a csapathoz, akik hétről hétre tartalommal töltik meg a Tisza TV adásait és a Krónika hasábjait. Hiszen ez a nap, a sajtónap, egy kicsit rólunk is szól. - Sokszor emlegetem a közösség erejét, de megint csak ismételni tudom. Nem vagyunk sokan, egy kis család vagyunk. Egy apró, de fontos részként mindenki szépen illeszkedik az egészbe, így „gyúródunk össze" hétről hétre, ami olvasható a Krónikában és nézhető a televízióban. Igyekszünk nyitott szemmel járni, a világra nyitottan gondolkodni, dolgozni, ennek lenyomata az újságba és a tévébe szerkesztett cikkek, riportok. Jó érzéssel tölt el bennünket és megerősítés az a sok pozitív visszajelzés, amit a városvezetéstől és a városlakóktól kapunk. E-mailek, telefonhívások érkeznek a szerkesztőségbe, de mindennapos, hogy az utcán állítanak meg bennünket, hogy valami jót mondjanak rólunk, azt gondolom, ez egy igazán édes teher nekünk.

Idei sajtódíjasunk 

Lente Anita, a Tisza Média Kft. gazdasági ügyintézője az idei év kitüntetettje, így a városi ünnepségen ő vehette át a Lovas Lajos évi díjat. 1998 óta tagja a stábnak, ideje nagy részében számokkal dolgozik. Ő az, aki egyedüliként képviseli a gazdasági részleget, hosszú évek óta. - Nagyon meglepődtem, hiszen egyáltalán nem számítottam rá, hogy idén én kapom ezt a díjat - kezdi Anita. - Én vagyok a tévében az egyedüli kakukktojás, aki a kamera egyik oldalán se áll, mivel én gazdasági ügyeket, pénzügyeket intézek, Képújságot szerkesztek. Bár vannak kivételek, a szilveszteri és karácsonyi műsorokban szoktam jeleneteket kapni, a Krónika karácsonyi számában pedig én vagyok a receptfelelős. 

- Ezek szerint nem csak a számok a te világod, hanem a gasztronómia is? 

- Igen, éppen ezért talált meg engem ez a feladat. Régen ez úgy kezdődött, hogy minden héten volt olyan recept, amit megcsináltam és lefotóztam, aztán ez bekerült a Krónikába. A mostani olvasószerkesztő erre emlékezett, és mivel mi szoktunk sütni- főzni, elméletben is, így én kapom meg ezt a feladatot minden évben. 

- Mikor kerültél a Tisza Médiához? 

- Nekem ez nem csak szakmai díj, hanem jubileumi díj is, mert pont 25 évvel ezelőtt kerültem ide. Az akkori gazdaságvezető mellé kerestek egy gazdasági asszisztenst, jelentkeztem, megfeleltem és azóta is itt vagyok. Bár akkor még minden másabb volt. Idővel idekerült például a miskolci regionális televízió, abban az időszakban nagyon sokan voltunk, sokkal pörgősebb volt a munka, hiszen minden nap volt adás. 

- Megtalálod a helyedet a mai csapatban? 

- Nekem ez sokkal jobban tetszik, mivel nem vagyok igazán társasági ember. Jobban érzem magam ebben a mostani családiasabb légkörben. Mindig szoktam mondani, hogy mintha a második családomhoz jönnék, hiszen a fél életemet lassan itt töltöttem, és ez nagyon jó érzés. 

- Mennyire látsz bele a televízió és az újság működésébe? 

- Annyira, amennyire kell. Bár a számlázás, a pénztár, a levelek, a könyvelési feladatok az én asztalom, a Képújságot is én szerkesztem, és én veszem fel a hirdetéseket, így sokszor én fogadom az ügyfeleket is. Azt szeretem itt, hogy ez nem olyan, mint egy sima, átlagos munka. Ez annál sokkal érdekesebb, itt mindig történik valami és nagyon jó kollégáim vannak, ami szerintem a legfontosabb egy munkahelynél. 

venna