Versszínház a könyvtárban
„Szégyellem, de egyetlen Dsida-verset sem ismerek, pedig a költészetet is nagyon szeretem" - súgta oda nekem egy igazán művelt, ismerős idős hölgy a Hamvas Béla Városi Könyvtár aulájában tartott versszínházi előadást megelőzően. Bevallom, korábban én sem tartottam számon az erdélyi irodalom meghatározó alakját, akit Borbély Mihály költeményekből, levélrészletekből és megsárgult újságcikkekben közölt méltatásokból összeállított műsora tökéletesen közel hozott az érdeklődőkhöz.
-A COVID-járvány előtt kezdett foglalkoztatni a gondolat, hogy felépítsük ezt az előadást - mesélte kérdésünkre a Radnóti-díjjal kitüntetett versmondó.
- Sajnos az a borzalom pont kapóra jött, hogy összeállítsuk, és színpadképessé tegyük Tóth Zsuzsanna drámapedagógus barátommal, aki nagyon sok mindenben segített. Valójában az ő műve a szerkesztés és a rendezés. 2022 tavaszán mutattuk be a műsort, majd néhányszor elvittem Budapestre és annak környékére. Tulajdonképpen a könyvtáruk felkérésére kezdtem el újra foglalkozni vele, most pedig az időm úgy engedi, hogy egy kicsit megturnéztatom.
- Dsida Jenő nem volt egy nagy fáklyavivő a maga költészetével, ugyanakkor a bravúrjai párjukat ritkítják. Abszolút egyetértek Hegedűs Géza méltatásával, miszerint: „A meghitt magánélmények, a jelentéktelen apróságok zsenije, a formatökély mesterjátékosa." Nála minden a természetből, abból a kristálytiszta egyszerűségből táplálkozik, ami körülvesz minket, és azt ruházta föl abban a fátyolkönnyed stílusában. Noha magam sem őt tartom a legnagyobb magyar költőnek - aki számomra egyértelműen József Attila -, mégis Dsida az első számú kedvencem időről időre. Az ő sorai rólunk is szólhatnak. Úgy gondolom, mindaz, amit papírra vetett, mi magunk is vagyunk.
Ördögh István