Szép nyári nap és független színházi lét
Telt ház fogadta a Veres 1 Színház művészeit a Derkovits Művelődési Központban. A veresegyházi teátrum ezúttal a Szép nyári nap című musicallel csatlakozott a Színház Határok Nélkül programsorozathoz. A '70-es évek Magyarországán játszódó, sok humorral, megannyi elgondolkodtató pillanattal és örökzöld Neoton slágerekkel átszőtt történet egy csapatnyi fiatal építőtáborban töltött hétköznapjaiba kalauzolta a nézőket. A produkció előtt ennek tanulságáról is kérdeztük a Veres 1 Színház igazgatóját, Venyige Sándort.
- Az áprilisi bemutató óta folyamatosan telt házzal játsszák a Szép nyári napot. Többnyire a Neoton miatt ennyire sikeres a musical? - Alapvetően nyilván a Neoton miatt, amely a mai napig egy kultzenekar, és ez a dalai alapján készült, úgynevezett jukebox musical szintén kultikussá vált. A jukebox azt jelenti, hogy találnak egy rendkívül közkedvelt zenekart vagy előadót, annak legnépszerűbb számaiból megalkotják egy egész estés musical gerincét, és ehhez írnak valamilyen sztorit. A jukebox musicalek rákfenéje viszont az, hogy erősségét tekintve a történet általában lemarad a slágerek mögött. A Szép nyári nap esetében viszont ez nem így van, mert a cselekmény, amit Böhm György és az egy éve elhunyt Korcsmáros György megálmodott, nagyon erős: egy klasszikus Rómeó és Júlia-történet ez, szerelemmel, szabadságvággyal és családi, politikai ellentétekkel.
És bár a '70-es években játszódik, igencsak szól a jelenről is. Tehát, aki napjainkra vonatkozóan áthallásokat fedez fel az előadásban, ne magában keresse a hibát, mert jól érzi: az úgy van. Nem direkt, de úgy van. A musical 2009- ben debütált a Budapesti Operettszínházban, és 2016-ig telt házakkal játszották. Majd jött egy igazgatóváltás az intézményben, és levették a műsorról. Azóta nem nagyon adták elő az országban.
- Milyen áthallásokra gondol?
- A történetben kirajzolódik a szocializmusnak az a társadalmi és politikai klímája, melyek a '70-es években jellemezték Magyarországot. Én a másik rendszert is láttam, úgyhogy merem állítani: most is hasonló tendenciák figyelhetők meg hazánkban. Nagyon fura, hogy amiről azt gondoltuk: már csak egy letűnt rendszer egzotikuma, azt sajnos jelenleg nagyon is a saját bőrünkön érezzük a mindennapok szintjén.
- Például az állami kultúrpolitika következtében?
- Nagyon egyértelműen, és egyre erőteljesebben. Magánszínházunk már évek óta nem kap állami támogatást. Azonban szerencsések is vagyunk: a saját utunkat járjuk, mert meg tudunk élni a piacból.
- Milyen erőfeszítések és elvek szegélyezik a színházuk útját?
- Az üzemi működésünk roppant visszafogott, és szinte már az irracionális mértékig túlracionalizált. Az állami színházban egy, a ma estihez hasonló volumenű előadást legalább 25-30 fős technikai stábbal biztosítanak. Ezt a feladatot mi hat fővel oldjuk meg, máskülönben - kizárólag a jegyeladásból - nem tudnánk kihozni egy ilyen produkciót. Takarékoskodnunk kell, de úgy, hogy közben a minőségből nem engedünk. Egy nagyon keskeny mezsgye ez, én magam hét munkakört is ellátok a színházban. Sofőr vagyok, jegyszedő, ruhatáros, dramaturg, marketinges és jegyirodai alkalmazott is néha - egyébként meg én vezetem a teátrumot. Mindennek ellenére szerintem tisztességesen megfizetjük a színészeket, akik sikeresek, jó darabokban játszanak, tehetséges, szakmájukat magas színvonalon képviselő rendezők és más művészemberek irányításával. Ahhoz, hogy estéről estére megtöltsük a nézőteret, maradéktalanul meg kell felelnünk a minőségi szórakoztatás kritériumainak. A tizedik évadunkat kezdtük el ősszel, és nagyon elhivatottan kellett dolgoznunk azért, hogy széles körben megismerjenek bennünket.
Akárcsak azért, hogy bárhol játszunk is, mindig ugyanazzal a minőséggel, továbbá sztárokkal találkozzanak a nézők, és minden alkalommal azt tudják mondani: megérte eljönni. Kilenc éve nincs kikapcsolva a telefonom, és nincs olyan nézői levél, elektronikus üzenet vagy hozzászólás a közösségi médiában, amire ne reagálnánk. Mindemellett természetesen elengedhetetlen a nagyszabású marketingtevékenység, amit egy nagyon profi szakember menedzsel nálunk. Azonban a legbüszkébb talán arra vagyok, hogy sikerült egy olyan csapatot létrehozni, melyben a tagok tisztelik, szeretik és segítik egymást.
Ördögh István
