Szent Márton és a ludak

A középkor egyik legnépszerűbb szentjét ünnepeljük november 11- én, de Márton napja nem csak erről szól - sokkal inkább egyik leggazdagabb hagyományokkal rendelkező napja a folklórnak. A 317 körül a pannóniai Savariában (Szombathely) született Szent Márton a koldusok és a katonák védőszentje volt, aki egyszer még saját köpönyegét is odaadta egy nincstelennek. Már fiatal korában is nagylelkűségéről és jóakaratáról volt híres. Nagyon szerették az emberek, ezért meg akarták választani püspöknek. A férfi visszahúzódó és szerény jelleme miatt nem akarta elfogadni a felkérést, ezért egy libaólban rejtőzött el a rá vadászó nép elől. Az állatok azonban lebuktatták: hangos gágogásukkal elárulták az embereknek, hogy köztük rejtőzik Márton, akit így lelepleztek, és legnagyobb pechére meg is választották püspöknek, majd később szent lett - legalábbis így szól a közismert legenda. Egy másik történet szerint ugyanis egyszer a libák gágogása annyira zavarta az istentiszteletet, hogy már Márton is dühbe gurult. A zajos szárnyasok rövidesen az asztalon kötöttek ki a hívők nagy örömére - erre emlékezve még ma is Márton napjának fő fogása a lúd. A legvalószínűbb magyarázat viszont sokkal prózaibb. A római kultúrában a lúd igen fontos helyet foglalt el. Libaáldozatot mutattak be a gyógyítás istene, Aesculapius vagy görögösen Aszklépiosz tiszteletére, és fő fogása volt az évszakzáró lakodalmas ünnepnek, ami épp Márton napjára, november 11-ére esett.