Sikeres felvételi, irány az egyetem!
Sok végzős diák sorsa dőlt el múlt héten szerdán: kiderült, hogy kit melyik egyetemre vettek fel. Az ország különböző pontjain fiatalok ezrei lélegeztek fel megkönnyebbülten, sokan örömkönnyeket hullattak, mások azonnal a jövőt kezdték tervezni. Tiszaújvárosból is számos diák indult el a felsőoktatás felé, őket kérdeztük a felvételről, jövőképükről.
Szemán Anna: A Debreceni Egyetem Gyógyszerésztudományi Karának gyógyszerész szakára jelentkeztem és nyertem felvételt. A ponthatár idén valamivel alacsonyabb volt, mint az elmúlt években. Szerencsére elég sok pontom lett, így nem kellett nagyon izgulnom, de teljes mértékben csak a „bizonyos SMS" után nyugodtam meg. Éppen akkor nyaraltunk a családommal és a barátommal, így meg is ünnepeltük a sikeres felvételt, itthon pedig elmentünk vacsorázni. Maga a továbbtanulás számomra nem volt kérdés, már általános iskolásként is tudtam, hogy érettségi után egyetemre szeretnék járni. Az Eötvös József Gimnázium általános tantervű osztályába jártam, a 10. osztály végéig nem voltak konkrét elképzeléseim, csak azt tudtam, hogy közel állnak hozzám a természettudományok, elsősorban a biológia és a kémia. A gyógyszerészképzés rögtön felkeltette az érdeklődésemet, igyekeztem tájékozódni magáról a képzésről, a gyógyszerészek munkájáról. A családom és barátaim is támogatták az ötletet, hogy erre a szakra adjam be a jelentkezésemet elsőként. Akkor sem lettem volna csalódott, ha a másodikként megjelölt biotechnológia, vagy a harmadik helyen szereplő biomérnök szakra vesznek fel, de az örömöm így az igazi. Mivel Tiszaújváros és Debrecen között az ingázás nagyon megterhelő lenne, a kollégium mellett döntöttem. Ez kitűnő lehetőség ahhoz is, hogy új embereket ismerjek meg, új barátságokat kössek. Sok ismerősöm egyetemista, és az unokatestvérem is nemrég szerezte meg a diplomáját, ők rengeteget meséltek már az egyetemi évekről. Tudom, nem lesz könnyű annyit tanulni, de nagyon jó, hogy sok új tapasztalatot és barátot szerezhetünk. Elvárásaim elsősorban saját magammal szemben vannak, igyekezni fogok mindent megtenni, hogy teljesítsem a követelményeket.
Földvári Gábor: A Miskolci Egyetem anyagmérnöki szakára jelentkeztem, ahová idén a tavalyitól kevesebb, 202 pont volt a határ az államilag támogatott képzésre való felvételhez. Mivel 476 pontom volt, sok izgalomra nem volt okom. Nem mindig akartam a felsőoktatásban tanulni, miután elvégeztem a gépésztechnikumot, rögtön munkába álltam, nem is terveztem, hogy egyetemre megyek. A lehetőségek úgy alakultak azonban, hogy a vegyésztechnikusi képzést is elvégeztem. Ezen felbuzdulva gondoltam meg magam, hogy ha már úgyis benne vagyok a tanulásban, miért ne vágjak bele egy mérnöki képzésbe is? Első helyen az anyagmérnöki szakot jelöltem meg, másodikként a gépészmérnöki kart is beírtam, de mint említettem, bőven elég volt a pontom az első helyre való bejutáshoz. Ettől függetlenül pontváró bulit tartottunk, egy kellemes hangulatú grillezés közben, otthon figyeltük az eredményeket. Mivel jelenleg is dolgozom, az egyetemet mindenképpen munka mellett fogom elvégezni, szerencsére a cég is támogat ebben. Gulácsi Ákos: Engem a másodikként jelölt szakra, az Óbudai Egyetemre vettek fel, így energetikai mérnöknek tanulok majd. Az első helyre a gépészmérnöki szakot írtam be, mivel az kézenfekvő lett volna, hiszen most végeztem el a gépésztechnikusit, ott azonban a tavalyi évhez képest 105 ponttal emelkedett a ponthatár. Egyáltalán nem bánom, hogy végül az energetikai mérnök szakra kerültem, hiszen igyekeztem olyan képzésekre jelentkezni, amelyek közel állnak hozzám. Ennél a szaknál például nagyon érdekel a megújuló energia, többek között tanulhatok majd arról is, hogyan lehet az energiát tárolni, felhasználni és fejleszteni. Másik előnye ennek a területnek - ahogy olvastam -, az, hogy a mesterséges intelligencia nem tudja helyettesíteni az emberi munkaerőt, így a jövőben is biztos állásom lehet. Most van bennem egy kis szomorúság és egy kis félelem is, hiszen Budapestre kerülök, távol a családomtól, és a barátaimtól, hiszen ők többségében a Debreceni Egyetemre jelentkeztek. Emellett izgatott is vagyok, mert egy új életet kezdhetek, új közegben. De nem leszek teljesen egyedül, mert több ismerősöm él Budapesten, ráadásul egy jó barátommal fogunk egy albérletben lakni. Azt gondolom, hogy nem vagyok csendes, vagy antiszociális, így az új kapcsolatok kialakításával sem lesz gondom. A sport fontos számomra, úgyhogy az egyetemi futballbajnokságokban is szeretnék majd játszani. Napokon belül át is költözöm az albérletbe, hiszen augusztustól szeretnék munkát vállalni és kicsit ismerkedni a várossal. Az a célom, hogy a tanulás-munka-sport egyensúlyát megtaláljam, mivel a fővárosban leszek, néha elmenjek szórakozni, és amikor tudok, hazajöjjek a szeretteimhez.
Bakos Márk: Első helyen a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karán a kommunikáció és médiatudomány szakot jelöltem meg, és nagy örömömre fel is vettek. 428 pont volt a határ, nekem 434 lett. Történelemből és angolból emelt szintű érettségit tettem, ez 50-50 plusz pontot jelentett. A többi tantárgyból is jól sikerültek az érettségi vizsgáim, bíztam benne, hogy a tavalyi évhez képest nem emelkedik sokat a ponthatár ezen a szakon, és a teljesítményem elég lesz a bejutáshoz. Pontváró bulira az egyik barátomnál ültünk össze néhányan, beszélgettünk, majd az eredmények kihirdetése után nagyon örültünk, mert mindannyiunkat felvettek, ahová szerettük volna. A pályaválasztással kapcsolatban egyébként voltak dilemmáim. Mindig is rendkívül vonzott a filmipar, a filmkészítés, a szívem már régóta ebbe az irányba húz. Közben a józan eszemmel azt is sejtem, hogy a filmes világba bekerülni nem egyszerű, sok múlik a szerencsén is. Nyilván sokkal könnyebb lenne állást találni jogászként vagy közgazdászként. Végül úgy döntöttem, hogy a szívemre hallgatok, és azt írom első helyre, amit a legjobban szeretnék, utána pedig matematika tagozatosként gazdasági szakokat jelöltem meg. Nagyon örülök, hogy sikerült erre a szakra bekerülnöm, és nagyon várom a debreceni diákéveket. Tetszik a város hangulata, a bátyámnak is van tapasztalata a debreceni egyetemisták életéről, sokat mesélt már, és ez még jobban meghozta a kedvemet. A barátaimmal hárman már albérletet is kerestünk, kíváncsian várom, milyen lesz egy új közegben önállóan élni, mindent magamnak intézni. A gólyatábor jól megalapozza majd az egyetemi évek hangulatát, már jelentkeztem is rá.
Csatlós Olivér: A Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológia Karára nyertem felvételt, szeptembertől a földtudományi szakon kezdem meg a tanulmányaimat. A felvételi miatt nem igazán izgultam, hiszen 322 pontom lett, és ezen a karon még sosem volt ilyen magas a ponthatár. A képzés során minden természettudományhoz kapcsolódó tantárgyra nagy hangsúlyt helyeznek, matematikából is komoly alapismeretek szükségesek, a nyár hátralévő részében ezen a területen még fejleszteni szeretném magam. Habár ezen a szakon az alapképzés diplomája is hasznos, én már tovább gondolkodtam, és a célom, hogy meteorológusként, vagy geofizikusként dolgozhassak majd. Ezek a területek több okból is érdekelnek. Egyrészt régóta lenyűgöznek a különféle természeti jelenségek, mint például a vulkánok működése, vagy a kontinensek mozgása és ezek hatása. Másfelől szép emlékeim is kapcsolódnak hozzá, hiszen a szüleimmel gyakran kempingben sátraztunk a Balatonnál, és többször előfordult, hogy jött egy hatalmas zivatar, ami egyszerre volt félelmetes, és számomra rendkívül érdekes. A természeti katasztrófákkal kapcsolatban is több könyvet elolvastam, az egyik ilyen a 2004-es Indiai-óceáni cunami, amikor sajnos rengeteg ember életét vesztette. Azt gondolom, ha sikerül elsajátítanom a szükséges tudást, akár segíteni is tudok a katasztrófák előrejelzésével, valamint emlékeztethetném arra is az embereket, hogy a természet nagy úr. Számomra az is fontos, hogy ne csak irodai munkát végezzek, a meteorológusoknak és geofizikusoknak pedig sok terepmunkájuk is van. Már megismerkedtem három szaktársammal, bízom benne, hogy sikerül jó kapcsolatokat kialakítanom az egyetemen is. A tanulás és magánélet között szeretném majd megtalálni az egyensúlyt, hiszen tagja vagyok a Tiszaújvárosi Derkovits Fúvószenekarnak, és a zenélést semmiképpen sem szeretném abbahagyni. A sportolásra is fontos időt szakítani, ha pedig netán nem sikerül kollégiumba bejutnom, az albérlet magasabb költségei miatt az is előfordulhat, hogy munkát vállalok a tanulás mellett. Próbálom majd okosan beosztani az időmet, hogy a kikapcsolódás se maradjon ki a napjaimból.
Fazekas-Homenszki Rita: Szívesen megosztom másokkal a továbbtanulásom történetét, mert sokak számára lehet jó példa arra, hogy elszántsággal, kitartással mindent el lehet érni, amit szeretnénk. 2018-ban érettségiztem hatosztályos gimnáziumban, és sosem éreztem, hogy a tanáraim biztattak volna, hittek volna bennem a továbbtanulással kapcsolatban. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért, nagyon alaposan felkészültem az érettségire, felvételt is nyertem az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem szociálpedagógia szakára, nappali tagozatra. A következő évben a Miskolci Egyetem igazságügyi igazgatási szak levelező tagozatára is jelentkeztem, így párhuzamosan végeztem a két képzést. Tény, hogy a vizsgaidőszakok nehezek voltak, de mivel nagyon motivált voltam, és szeretem a kihívásokat, végül mindkét szakot sikeresen elvégeztem. A tanulmányaim végzése közben megházasodtam, és a diplomáimat várandósan vettem át. Tudtam, hogy jó úton haladok, és nem szabad megállnom, így 2023-ban újabb felvételi kérelmet adtam be, a Miskolci Egyetem kriminológia mesterszakára. A kétéves képzés végén az oklevelemet szintén várandósan vettem át, hiszen már a második gyermekemet várom. A tanulást egy kisgyermekes anyukának nem egyszerű megoldani, az én kislányom is nagyon igényli a figyelmet, ezért nap közben vele foglalkoztam, és mindig éjszaka tanultam, miután őt lefektettem aludni. A férjemtől és a nagymamáktól nagyon sok támogatást kaptam, segítettek, amiben csak tudtak, hogy ne merüljek ki teljesen. A mesterszakos diplomám minősítése olyan jó lett, hogy most, 2025-ben, immár 26 évesen, a maximális 500 pont elérésével vettek fel a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karára osztatlan jogász szakra. Nagy izgalommal várom az új képzés elkezdését, és tudom, hogy két kisgyermek nevelése mellett fárasztó lesz megfelelni az elvárásoknak, de a családom támogatása mellett hiszem, hogy ez is sikerülni fog. A kriminológia mesterszak miatt a képzés nekem egy évvel rövidebb lesz, így várhatóan négy év múlva jogászdoktor leszek. Hihetetlenül felemelő érzés, hogy bebizonyítottam magamnak és másoknak is, hogy képes vagyok elérni a céljaimat a tanulás terén, mára sokan csodálják a kitartásomat. Arra biztatok mindenkit, hogy senki ne adja fel, soha! Ha mások eleinte nem is bíznak bennünk, higgyünk mi magunkban, és akkor nincs lehetetlen!
K.E.