Saját világot teremtett

Élénkebbnél élénkebb színek, mozgalmas képek, számtalan téma és még több technika. Józsa Poppea festőművésznek nem csak a neve különleges, a munkái sem hétköznapiak. Önvallomás című kiállítására figuratív festményeket, fotókat, textilmunkákat is hozott. Poppea ugyanis nem csak fest, minden érdekli, ami képzőművészet. Tárlata november 16-ig látogatható a Városi Kiállítóteremben. 

- Egész pici korodtól tudtad, hogy a képzőművészet lesz a te utad? 

- Igen, már gyerekkoromban is ez érdekelt, hiszen ilyen családból származok, édesapám, Józsa János is festő- és grafikus művész volt. Gyakorlatilag festékek között nőttem fel, szerettem őket fogdosni, a falat is mindig összerajzoltam, mindig is szerettem a művészetet. Ezért is mentem Olaszországba és jelentkeztem a Képzőművészeti Akadémiára Velencében, ahol festészeti szakon végeztem. 

- Ezek szerint nem szidtak le a szüleid az összemázolt falakért. Mindig is támogattak? 

- Nem bizony, mindenben támogattak, segítettek elérni az álmaimat. Az édesapám a fő példaképem, és a legnagyobb mesterem, tőle tanultam meg az igazi rajzi tudást, a tűzzománc technikáját, különböző grafikai eljárásokat, rézkarcot, linómetszetet, litográfiát és a festészet alapjait is. 

- Tehát a tehetséget örökölni is lehet, de ez nem elég? Sokat kell tanulni is? 

- Biztosan örököltem, hogy van érzékem és érzékenységem a képzőművészethez, de mindenképpen kell hozzá szorgalom, és persze az alapokat meg kell tanulni, a rajzi tudás nagyon fontos. Úgyhogy igen, nem elég az örökölt tehetség, a tanulás is nagyon fontos. - Nem csak festmény, többféle alkotás is függ a falakon, melyik vagy igazán? 

- Az az igazság, hogy a képzőművészeten belül minden érdekel, a festészet, a táblaképfestészet, a térplasztika, a nemezelés, a textillel való foglalkozás, a fotó, mint képzőművészeti műfaj. Minden, ami a szépséget tudja szimbolizálni, keresni. 

- Miért ennyire jó alkotni? 

- Az alkotás egyfajta kiteljesedést ad az életemben, így érzem magamat teljesnek. Így megteremthetem magamnak a saját világomat, amiben jól érzem magam. Kifejezhetem a vágyaimat, érzéseimet, és nagyon otthon érzem magam ebben a világban. - A technikáid sokfélék, mi a helyzet a témákkal, van kedvenc? 

- Nagyon szeretem a figuralitást, akár a festészetben, akár a fotóban, a textilekben is lehet látni, különböző babák vannak beleapplikálva a munkáimba. Bár a nonfiguratív műveket is kedvelem, a kedvencem a figurális, megfogható, érzékelhető, tárgyi világ. A fő témám pedig a portré. 

- Mivel foglalkozol, amikor nem alkotsz? 

- Eddig tanítottam, mint óraadó rajztanár, tűzzománcot is oktattam, de most egy régi álmom teljesült, mert szeptembertől szociálpedagógiát tanulok, ez mindig is nagyon érdekelt. Azért is tetszik, mert a képzőművészetet össze lehet kötni vele és művészetterápiákat folytatni. Így ez a két szerelmem összefonódna és foglalkozhatnék ezzel a hétköznapokban. 

- Hogyan segít a művészetterápia? 

- Betegeknek vagy sérült fiataloknak lehetne önfejlesztő programokat tervezni, akár egy nemezeléssel kapcsolatban, vagy egy technikát megtanulni, a saját világukat megfesteni, ábrázolni. Ez nagyon jó hatással van az emberekre. Sikerélményt okoz és egy gyógyító folyamatot idéz elő. Ez az én vágyam. 

venna