A színház egy szerelem

Több mint 80 előadás, mintegy 30 000 néző, megannyi ikonikus színdarab. Sűrű volt az elmúlt két évtized a Derkovits Művelődési Központ háza táján. Idén 20 éves a Színház Határok Nélkül. A jubileumi előadássorozatot a nagyváradi Szigliget Színház nyitotta a Csinibaba című vidám, zenés produkcióval. A teltházas előadás előtt a társulat egyik tagjával, Fodor Rékával beszélgettünk. 

- Az imént bekukkantottam a próbátokra, a nézőtéren táncoltatok és énekeltetek. Az egész színdarab ilyen mozgalmas? 

- A produkció végén van egy koncert, amikor lejövünk a nézők közé, ezt láttad, de egyébként igen, az egész előadás színes, zenés és vidám. Sokan ismerik a Csinibaba című filmet, ez viszont Márton Gyula színdarabja, amit mi színpadra vittünk és picit eltér a filmtől. A történet Magyarországon a kemény kommunizmus idején játszódik. Egy Ki mit tudnak a fődíja egy Helsinki utazás, vagyis el lehetne jutni a kommunizmusból a kapitalizmusba azoknak, akik a versenyt megnyerik. A végén nyilván kiderül, hogy az egész csak egy átverés és senki nem fog innen kijutni, aztán lesz a nagy pofára esés, hogy végül is nincs fődíj, és innen aztán indulnak az elharapózó az indulatok. 

- Te kit játszol? 

- Olga Skorbutot, a lófarkas naivát. Nagy öröm nekem ez a szerep, így túl a 40-en 18 évest játszhatok, állítólag távolról nem látszik, úgyhogy megpróbálok energiában legalább 30 évet fiatalodni. Nagyon megkedveltem ezt a karaktert, igazi bohókás, szerelmes, naiv kislány. 

- Az egész társulat ilyen energikus? Milyen az élet a Szigligeti Színházban Nagyváradon? 

- Nagyon jó kis társulat alakult most ki, több mint 20 tagunk van. Nemrég érkeztek hozzánk fiatalok is, de túlnyomóan a 40-es réteg az, aki igazán a hátán viszi most az előadásokat. Vannak azért idős kollégák is, mind nagyon tehetségesek, úgyhogy egy szuper jó csapatunk van, jól tudunk együtt dolgozni. 

- Teltházas előadásaitok vannak? Szeretnek az emberek színházba járni? 

- Igen, nagyon szeretnek. A pandémia alatt volt egy időszak, amikor nem is lehetett színházat csinálni, utána meg nagyon lassan tértek vissza a nézők a színházba. Most viszont úgy érzem, hogy mégis van egy erőteljes vágy az emberek szívében erre a műfajra, ami egy élő műfaj, és ami semmivel össze nem hasonlítható. Nem egy digitális világ, nem egy mozi, hanem itt tényleg élőben történnek a dolgok és ezért mindig más és mindig képlékeny. Az emberek szerintem kezdik egyre jobban szeretni, ebben az évadban már szerencsére minden előadásunkat teltházzal játszottuk. 

- A nézőknek kétségkívül egy élmény a színház, de mi jelent nektek, színészeknek? 

- Azt gondolom, hogy minden színész elsősorban azért választja ezt a pályát, mert ez egy szerelem, a színház egy szerelem mindenkinek. Minden próbafolyamat más más és más kihívás elé állítja a színészt, nyilván egy komédiát teljesen más játszani, mint egy tragédiát. Nagyon számít az, hogy a nézőtől milyen energia árad a színész felé és tulajdonképpen ettől is szárnyakat kapsz egy előadásban, hogyha jó a feedback, hogyha jó visszajelzéseket kap az ember, hogyha érzed, hogy a közönség figyel rád. Nem feltétlenül csak kacag, hanem megy veled együtt, akkor az bizony igazi élmény, az a repülés érzés, amire oly nagyon vágyik a színész az önkifejezésen túl. 

venna