Példaértékű összefogás a véradáson
Ismét véradást szervezett a Magyar Vöröskereszt a Hamvas Béla Városi Könyvtárban, ami a szokásos két nap helyett most csak egy napig tartott. Irányított véradásra is volt lehetőség, Kazsimér-Lucz Dalmának lehetett vért felajánlani. A fiatal tiszaújvárosi anyuka balesetet szenvedett a közelmúltban és a műtétekhez sok vérre van szüksége. A hírre megmozdult a város, olyanok is elmentek, akik eddig soha nem tették. 22 első véradó jelentkezett donornak a múlt héten csütörtökön.
- Én most adtam először vért - mesélt Vámosi Valéria.
- Korábban vérszegénységet állapítottak meg nálam, ami kizáró ok a véradásánál, így nem is gondolkodtam rajta. Most viszont hallottam, hogy Dalmának nagyon nagy szüksége van segítségre. Az anyukája nekem kolléganőm volt, így a személyes érintettség hozott ide a véradásra. Amikor meghallottam, hogy mekkora tragédia érte a családot, azon gondolkodtam, hogy hogyan is tudnék segíteni nekik. Ezt követően olvastam a felhívást arról, hogy irányítottan lehet vért adni Dalmának, nem volt kérdés, hogy eljövök és sikerült is vért adnom. Bár most csak egy napon lehetett vért adni, mégis rekord született.
- Példaértékű összefogást tapasztalhattunk - nyilatkozta lapunknak Fajt Renáta, a Magyar Vöröskereszt területi munkatársa. - 147 véradó jött el az egynapos véradásunkra. Ez a szám több, mint kétszer annyi, mint, ami egy átlagos csütörtökön lenni szokott. Természetesen készültünk a magasabb létszámra, a kollégák kaptak értesítést, hogy több zsákot hozzanak, mert valószínűleg nem lesz elég annyi, amennyit egy átlagos napra bekészítenek. A megérzéseink beigazolódtak. Barabás Zoltán is azért jött, hogy felajánlja a levett vért Dalmának, illetve egy másik apropó is volt, századik alkalommal nyújtotta oda segítő karját. - „Adj vért és ments meg három életet!" mindig ezt a szlogent tartom szem előtt - mondta Zoltán.
- Mindig minden alkalommal nagyon jó érzés, hogy segíthetek, de ez most különösen fontos, mert egy kedves ismerősöm hozzátartozójának van szüksége arra, hogy vért kapjon. Mindenképpen el akartam jönni és pont ez a századik alkalom. - Hogyan került kapcsolatba a véradással? Emlékszik az elsőre? - Igen, nagyon emlékezetes volt az első véradás - emlékszik vissza a százszoros véradó.
- Amikor az akkori munkahelyemre kerültem, pályakezdőként fiatal kollégákkal dolgoztam együtt és ők szóltak, hogy menjünk vért adni. Nem nagyon volt hozzá kedvem, de kaptunk négy óra munkaidőkedvezményt, és délután, a véradás után magyar-angol válogatott meccsre mentünk, ez nagy motiváló erő volt. Ez 1983-ban történt. Azóta, amikor csak van rá lehetőségem, mindig eljövök. Korábban a százszoros véradókat elhívták a Parlamentbe, és ünnepélyesen köszöntötték őket. Sajnos ez a lehetőség ma már megszűnt, amit én nagyon sajnálok.
ema