Osztálytalálkozó hatvan év után
Hatvan évvel ezelőtt ballagott el a csapat az akkori 2. Számú Általános Iskolából. Szerencsések, mert többször is találkoztak már 1965 óta, sőt az osztály egy része itt maradt a városban, így nem engedték el egymás kezét az évek során. 60 éves osztálytalálkozót tartottak a mostani Kazinczy Ferenc Református Általános Iskolában, majd egy közös ebéddel pecsételték meg ezt a különleges alkalmat. Az osztályfőnökük Pataki Ilona volt, de a tanáraik közül már csak Vajda Józsefet sikerült megtalálniuk. Ő tanította a testnevelést az osztálynak.
- Egyszer nagyon-nagyon régen, még a Birkacsárdában volt egy találkozónk öt évvel a ballagásunk után - emlékszik vissza Franczuzné Bakonyi Etelka.
- Aztán megtartottuk a negyven- és az ötvenéves találkozót is. Az osztálytársak közül 13-an maradtunk Tiszaújvárosban. Nem mondom, hogy naponta találkozunk, de néha összefutunk. Vannak, akik elkerültek Pestre vagy Vácra, velük csak ezek az alkalmak maradtak, bár úgy tudom, hogy a fiúk a távolság ellenére tartják a kapcsolatot.
- Mi nem ebben az épületben kezdtük az iskolát - veszi át a szót Mészáros Ferenc.
- Mi még lent a barakkban, a későbbi Birkacsárda épületében jártuk az alsó tagozatot. Aztán, amikor ötödikesek lettünk, akkor kerültünk ide. Jók voltak a tanárok, jók voltak az osztálytársak, szerettem idejárni, bár nem tartoztam a legjobb gyerekek közé. Sok csínytevésben benne voltunk, egyre tisztán emlékszem ma is. Az egyik tanárnő lakásának az ajtajához egeret dobáltunk, amikor nyolcadikosok voltunk. Nagyon megemlegettük, azt ami utána következett, nagyon leszidtak minket. De hát már akkoriban is volt olyan, hogy a tanár valakivel kivételezett és mi ezt igazságtalannak találtuk, persze nem biztos, hogy az úgy volt, ahogy mi azt annak idején gondoltuk, és már nagyon megbántuk - teszi hozzá mosolyogva.
- Én nem első osztálytól jártam ebbe az osztályba - mondja Boros József.
- Mi 1960. december 15-én költöztünk az akkori Tiszaszederkény-Újvárosba, a 124-es épület „A" lépcsőház 2. emelet, 2. szám alá. Velünk szemben volt az újonnan átadott általános iskola én pedig már a költözés után másnap bejelentkeztem. Arra emlékszem, hogy beültem a tanterembe, amit egy hatalmas kályha fűtött. Az utolsó padsorban ültem és pityeregtem, mert a költözés miatt el kellett hagynom a régi barátaimat. Akkoriban gyakorlatilag eddig tartott a város, ahol most állunk. Az iskola előtt itt volt a víztorony, a mostani Nyugdíjas Park helyett pedig egy nagy füves terület volt, oda jártunk focizni.
A mai Lordok háza sem volt még készen, a tetejére jártunk fel titokban. Tudtuk, hogy nem szabad, de milyen a gyerek? Az vonzza, amit nem lehet. Azt mondják, hogy már nem lesz több találkozó, belefáradtak a szervezésbe. Aztán, ahogy az iskolába és az osztályterembe beléptek az egykori diákok, mindenki elfoglalta a helyét a padokban, már más szemmel nézték a jövőt. Halkan, de szóba került a következő osztálytalálkozó, amit akár egy év múlva is megtarthatnak.
ema
